Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.

Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról

2 viták és viszonyok pártatlan szervek által kiegyenlítessenek, sőt, hogy büntető hatalmával is megvédje polgárainak jogos érdekeit: ez mind a polgári törvénykönyvre támaszkodik s abban találja előfeltételeit. Sajnos, ezt a legfontosabb alapzatát a jogrendnek mindezideig nélkülöztük. Az 1848. évi nagy átalakulás az ősiség és úrbér eltörlésével, a közbejött szomorú események folytán nem vezetett az új jogrend kodifikációjához, jóllehet az 1848 : XV. t.-c. határozottan kimondta, hogy: »a minisztérium az ősiség teljes ós tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elébe terjesztendi. « Ehelyett megkaptuk 1852-ben az osztrák polgári törvénykönyvet, amely ugyan kiváló alkotás, de nem felelt meg a hazai jogi felfogásoknak, miért is érthető, bogy amidőn 1861-ben az Országbírói Értekezlet összeült, hogy a régi magyar jog visszaállítása felől tanácskozzék, a túlnyomó többség az osztrák polgári törvénykönyv megtartása ellen nyilatkozott. Ennek keresztülvitele azonban nem ment könnyen. A régi magyar jogot egyszerűen visszaállítani nem lehetett, hiszen az összes forgalmi viszonyok megváltoztak az ősiség, úrbér eltörlése s a modern gazdasági berendezések folytán. De éppen erre való tekintettel továbbra is fenn kellett tartani legalább az ingatlan jogra és a telekkönyvre vonatkozó új szabályokat s miután az ingókra vonatkozó és a kötelmi jog túlnyomóan a római jog alapján nyugodott s mint ilyen kifejezett fenntartás nélkül is alkalmazható volt: az Országbírói Értekezlet a magánjog terén mindössze arra szorítkozott, hogy a családi és az örökösödési jog terén igyekezzék a régi magyar felfogást az új jogállapottal összhangzásba hozni. Ebben a chaotikus állapotban találta az alkotmány visszaállítása a magánjogot. Egyfelől a kifejezett osztrák polgári törvénykönyv, másfelől a hallgatólagos osztrák polgári törvényköny keverve rígynevezett pandektajogi elmélettel s bírói gyakorlattá emelve, harmadsorban a régi magyar jogi felfogás az újabb viszonyokhoz idomítva s a kizárólag egyházi házassági jog az egyes felekezetek szerint. Emellett területi szóttagoltság: egészen osztrák polgári törvénykönyv az ország erdélyi részeiben, a volt határőrvidéken, valamint Fiume városában ós kerületében, nem is említve HorvátSzlavonországokat; azonkívül bizonyos statutarius különlegességek. Sürgős szükség A^olt tehát a polgári törvénykönyv előmunkálatainak megindítására, hogy egyrészt mielőbb megszűnjék az a káros jogbizonytalanság, amely a törvény hiányából ered, másrészt az a területi különbség, amely nemcsak akadálya volt a nemzet teljes összeolvadásának, hanem számos jogi összeütközésre is vezetett. Ámde nemcsak a polgári jog követelte a mielőbbi törvényes rendezést. Más, még sürgősebb feladatok is állottak a törvényhozás előtt, minek következtében a magánjog általános kodifikációja el-elmai~adott; csak szukcesszive egyes részletek szabályoztattak, aminők a kamattörvények, a végrendeletek alaki kellékeiről szóló 1876 : XVI. t.-c, a gyámsági és gondnoksági ügyek szabályozásáról szóló 1877 ; XX. t.-c. és különösen a házassági iogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk. 1870-től fogva különböző megbízások folytán tervezetek készültek a polgári törvénykönyv különböző részeiről, sőt az öröklési jogról. szóló javaslat )8S9-ben már a képviselőházban is tárgyaltatott. Ez a munka nem lehetett sikeres, mert nem volt rendszeres és céltudatos Majd az egységes alkotás volt a jelszó, majd a részleges. A kodifikáció a maga egységes egészében csak 1895-ben Erdély Sándor igazságügyminiszter alatt indult meg, aki szakítva a kellő szervezet hiányában folyton