Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
50 A 2. bekezdés kezdetét így kell szövegezni: »Ha a nyilatkozattevő tartósan cselekvőképtelen vagy elmebaj miatt gyámság alá van helyezve stb.« Ez a módosítás összhangban áll a 95. §. 2. bekezdésével ós lehetővé akarja tenni, hogy a tartósan cselekvőképtelen személy nevében a szükséges megtámadó nyilatkozatot a részére a 328. §. alapján rendelt gondnok megtehesse, mielőtt az illetőt gyámság alá helyeznék. A 3. bekezdésben »elmegyengeség« szó helyébe »fogyatékos elmetehetség* kitételt kell tenni a személyjogban elfogadott módosításoknak megfelelően. A utolsó bekezdésben e kitétel helyébe »az atya megtámadási joga« a következő szöveget kell tenni: »az atya halála után a megtámadás joga«. A megtámadás joga személyszerű jog lévén, a meghalt ember megtámadási joga nem szállhat át másra, hanem az atya halála után a megtámadás joga a felsorolt személyeket saját jogukon illeti. Az utolsó sorban »ez« helyett »ó'« teendő, mert az »ez« az atyára látszik visszamutatni, ami megtévesztő volna. Új §. a 114. §. után (Bsz. 115. §.). Bár a királyi kegyelem tényében megvan a biztosítéka annak, hogy a közéi zületet sértő tör vény esítések engedélyeztetni nem fognak, mégis a vérfertőző viszonnyal szemben táplált erkölcsi iszonyra tekintettel kívánatos, hogy már a törvényben kifejezésre jusson az, hogy ily viszonyból származó gyermekek törvényesíttetni nem fognak. Ehhez képest a 114. §. után új §-ként a következő rendelkezést vette fel a bizottság: »Nem lehet törvényesíteni a természetes gyermeket, ha atyja és anyja, egyenes ági vérrokonság vagy testvéri viszony miatt egymással házasságot nem köthetne.« A 115. §-hoz (Bsz. 116. §.). A §. végén foglalt hosszas ismétlés helyett a következő szöveg megfelelőbb : »vagy hogy a gyermek anyjára vagy az atya feleségére a 112. §. 2. bekezdését helytelenül alkalmazták.* Félreértések kikerülése végett ki kellene mondani, hogy ez a §. nem érinti az elismerésnek más okból való megtámadhatóságát. Evégből a következő új 2. bekezdést kell felvenni: »Az 1. bekezdés szabálya nem zárja ki az elismerő nyilatkozat megtámadását lényeges tévedés, csalárd megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés alapján.« Hangsúlyozni kívánja a bizottság, hogy a jelen §. rendelkezése egyáltalában nem kívánja lehetővé tenni oly gyermek törvényesítését, akiről tudva van, hogy a törvényesítóst kérőnek nem természetes gyermeke, ami ellentétben állana az egész fejezet rendelkezéseivel. Minthogy azonban a Tj. 215. §-a szerint az, aki a gyermeket közokiratban a magáénak elismerte, nem hivatkozhatik arra, hogy az anyával a fogantatás idejében nem közösült, a királyi kegyelmi tény után nem lehet megengedni többé a származás kérdésének más alapon való megbolygatását, mint a §-hoz 2. bekezdésként pótlásul ajánlott rendelkezésben meghatározott esetekben. A 116. §-hoz (Bsz. 117. §.). A 2. bekezdésben kétszer előforduló »az atya« szavak után mindkétszer be kell toldani e szavakat: »vagy a gyermek«, a 113. §. szabályával leendő összhang helyreállítása céljából.
