Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
18 Erre való tekintettel a bizottság az ügyletek ellátásaiba való képességet kizáró elmebaj mellett feltételesen az olyan egyéb elmebeli, vagyis értelmi, érzésbeli és akaratbeli fogyatkozásokat is gyámság alá helyezési okként fogadta el, amelyeket a csökkent szellemi képességgel vagy fogyatékos elmebetegséggel lehet jelezni, feltéve, hogy ez a fogyatkozás súlyosabb jellegű azaz olyan mértékű, hogy a fogyatékos elmetehetségű személyt ügyeinek kellő ellátásában lényegesen akadályozza, mert a cselekvőképességet általában korlátozó nagyobb hatályú gyámság alá helyezésra csakis ily súlyosabb esetben lehet komoly szükség és csakis ilyenkor lehet azt az ily súlyos következményt igazoló oknak elfogadni; enyhébb esetekben a cselekvőképességet nem érintő gondnokság útján nyújtható védelem is kielégítő (v. ö. Tj. 328. §.). Sőt az elmebeli fogyatékosságnak érintett súlyosabb esete sem fogja mindig magában véve a gyámság alá helyezés szükségességét igazolni. A fogyatkozásban szenvedőnek egyénisége, életviszonyai és egyéb körülményei ugyanis olyanok lehetnek, hogy azokra tekintettel a gyámság alá helyezés egészen felesleges óvatossági intézkedés lenne, vagy céljával épen ellentétben a fogyatkozásban szenvedőre súlyosabb következményekkel járna, mint amily hátrányok reá esetleg magából az akaratelhatározást egyébként ki nem záró fogyatkozásból származhatnának. Épen azért a bizottság a fogyatékos elmetehetséget nem abszolút, hanem csupán relatív gyámság alá helyezési okként fogadta el, amelynek elrendelésénél a fogyatkozás természetén kívül mindig figyelemmel kell lenni az abban szenvedőnek egyéniségére, életviszonyaira és egyéb körülményeire és ezen az alapon a gyámság alá helyezést a bizottság csak kivételesen, nevezetesen csak akkor véli megengedhetőnek, ha azt az érintett körülmények valóban szükségessé is teszik. Ehhez képest a bizottság a Tj. 6. §-ának 1. és 2. pontja helyébe a következő szöveget ajánlja: »1. aki tartós elmebaja — elmebetegség vagy elmegyengeség— miatt ügyeit ellátni nem képes; 2. akinek anélkül, hogy az 1. pont alá esnék, olyan tartós elmebeli — értelmi, érzésbeli vagy akaratbeli — fogyatkozása van, amely öt ügyeinek kellő ellátásában lényegesen akadályozza (fogyatékos elmetehetség), ha emiatt tekintettel egyéniségére, életviszonyaira és egyéb körülményeire, gyámság alá helyezése szükséges«; Megjegyzi a bizottság, hogy ezt a kitételt: »elmebeli fogyatkozás«, úgy ehelyütt, mint a Tj. egyéb helyein is abban az értelemben fogadta el, hog3 r az mindennemű olyan fogyatkozást felölel, amelynek oka az elme működésének rendellenességeiben rejlik, az elmének akár értelmi, akár érzésbeli vagy akarásbeli működése körében nyilvánul meg a baj. Az elmebaj ós a fogyatékos elmetehetség az elmebeli fogyatkozásoknak tágabb körében a most említett új szöveg 1. és 2. pontjában meghatározott értelemben mint külön kategóriák szerepelnek. A 6. §. 4. pontjában a »megélhetését« szó után közbe kell szúrni ezt: >>avagy saját«, ezt a közbeszúrást az indokolja, hogy az iszákosság romboló következményében úgy is jelentkezhetik, hogy az abban szenvedő csupán önmagára nézve válik veszélyessé, anélkül, hogy mások biztonságát is veszélyeztetné, aminek pedig önként érthetőleg szintén elégséges oknak kell lennie a gyámság alá helyezésre.
