Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
17 vagyis az értelmes akaratelhatározó képesség hiányával azonosítja és az elmebetegség okából történt gyámság alá helyezést a cselekvőképtelenség külön alapjául nem fogadja el, hanem a gyámság alá helyezéshez, akár elmebetegség, akár elmegyengeség okából törtónt, magában véve csupán a cselekvőképességet korlátozó hatást fűz. Azok a jogkövetkezmények, amelyek a Tj. rendelkezései szerint egymástól különbözők ahhoz képest, hogy a gyámság alá helyezés elmebetegség vagy elmegyengeség okából történt, nehézség nélkül egyeségsíthetők az elmebajnak mindakét kategóriájára nézve. A bizottság ennek megfelelően az elmebaj bármilyen válfaja, tehát akár elmebetegség, akár elmegyengeség alapján történt gyámság alá helyezéshez fűződő joghatályt az egész vonalon egységesítette és a gyámság alá helyezés eseteinél is az elmebetegség ós az elmegyengesóg közötti megkülönböztetést elejtette s e kifejezéseket ehelyütt csupán magyarázatképen az elmebaj értelmének közelebbi megjelölése és esetleges félreértések kizárása végett említi fel. Amíg ezek szerint a bizottság az elmebaj érintett két kategóriájának és a hozzáfűződő jogi hatásoknak elkülönítését feleslegesnek találta, addig viszont hiányt látott abban, hogy a Tj. nem vette kellően figyelembe az újabb kutatásoknak a büntetőjog terén már is kiterjedt mértékben érvényesülő azt az eredményét, amely az elmebajok és a normális elmeállapotok között közbeesőleg jelentkező rendellenes elmeállapotok különleges jogi elbánásban részesítésének szükségességét felderítette. A bizottság úgy találta, hogy a magánjogi törvényhozás sem térhet ki az orvostudomány azon megállapításának számbavétele elől, hogy az értelmes akaratelhatározást ós az ügyek ellátására való képességet kizáró elmebajok még nem merítik ki a rendellenes elmeállapotok körét, hanem az ily elmebajok körén kívül még igen számos válfaja van a rendellenes elmeállapotoknak, amelyek a két szélsőséget alkotó elmebaj ós rendes elmeállapot között mintegy az átmenetet közvetítik, amennyiben az értelmes akaratelhatározásra és az ügyek ellátására való képességet nem zárják ugyan ki, de az ember akaratelhatározásait mégis akár az értelemnek, akár az érzésbeli vagy akarásbeli képességeknek gyengesége vagy más fogyatkozása következtében rendellenesen akként befolyásolják, hogy azokat a normális ember akaratelhatározásaival egyenlő értókűeknek elismerni nem lehet. Az a jogvédelem tehát, amelyet a törvény a rendellenes elmeállapotú egyéneknek nyújtani akar, nem lehet teljes, ha csupán az elmebajnak élesen elhatárolt eseteire szorítkozik, ellenben az úgynevezett csökkent szellemi képességű vagy megfelelőbben fogyatékos elmetehetségű névvel jelezhető érintett egyéneket a normális egyénekkel mindenben egyenlő jogi elbánásban részesíti. Az ilyeű egyének ugyanis éppen értelmi, érzésbeli vagy akaratbeli gyengeségüknél és fogyatkozásaiknál fogva könnyen bírhatók rá észszerütlen, gazdaságilag igazolatlan, vagy épen káros ügyletek kötésére és könnyen válhatnak az állapotukat kizsákmányoló egyének áldozataivá, ami ellen a törvény rendes eszközei annál kevésbé nyújthatnak számukra elegendő védelmet, mert üg3^Jeteik a törvényes kellékeknek látszólag megfelelnek és többnyire csak belső igazoltságuk szempontjából eshetnek kifogás alá. Ez ugyan főként arra utal, hogy különleges oltalmukról első sorban az egyes ügyletek tekintetében szükséges megfelelően gondoskodni, azonban a repressziv jellegű jogvédelem magában véve nem lehet mindig eléggé hatályos, miért is a bizottság úgy találta, hogy bizonyos mértékig, amenynyire ez a személyes szabadság érdekeinek sérelme nélkül lehetséges, preventív jogvédelemben is kell őket részesíteni. 3
