Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.

Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról

ii EtSŐ FEJEZET. \ • I •-';• Az ember. Az 1, §-hoz (bizottsági szöveg — Bsz. — 1. §. *). Az 1. §-ban ezek a szavak: »születésétől kezdve« törlendők. Továbbá az 1. §-ba második bekezdésként a következő rendelkezést kell felvenni: »Jogképes a méhmagzat is arra az esetre, ha élve születik meg.« Az, hogy az embert »születésétöl kezdve« illeti meg a jogképesség, részben felesleges, részben nem egészen helyes rendelkezés. Felesleges annyiban, mert az ember fogalmában már ki van fejezve, hogy a teljes jogképesség csak a végbement születéssel önálló létet nyert élő emberi lényt illetheti meg, minthogy ember alatt csak ezt lehet érteni. Viszont nem egészen helyes annyiban, mert már maga a törvényjavaslat is az által, hogy a méhmagzat élve megszületése esetére fenntart bizonyos jogokat, amelyek még a születés előtt keletkeznek s a méhmagzat jövendőbeli jogainak megóvásáról gondnok kirendelésével gondoskodik, közvetve részlegesen elismeri azt az elvet, hogy a méhmagzatot jövőbeli jogaira való tekintetből már feltételesen jogképes lénynek kell tekinteni arra az esetre, ha utóbb élve fog megszületni. Igaz ugyan, hogy az ilyen jogok, bár keletkezésük alapjai a méhmagzat megszületése előtti időre nyúlnak vissza, tulajdonkópen csak az élveszületóssel válnak a megszületett gyermekre nézve létezőkké, minthogy azonban a törvény az ily jogok megszerzését a jogalapító tények keletkezésének idejére, tehát arra az időre vonatkoztatja vissza, amikor a gyermek még csak méhmagzat volt, ez lényegileg annyit jelent, hogy azok feltételesen, t. i. élveszületóse esetére már a méhmagzatot is megilletik vagyis, hogy a törvény feltételesen már a méhmagzatot is jogképesnek ismeri el. Hogy ez az elv a móhmagzatban már meglevő praesumptiv jogalany javára tágabb körben is érvényesülhessen, mint amely vonatkozásokban azt a törvényjavaslat különösen elismeri, kívánatos, hogy az elv egész általánosságban kifejeztessék. A méhmagzat feltételes jogképességének ily módon való elismerése önként órthetőleg magában foglalja ugyan, hogy feltételesen nemcsak jogoknak, hanem viszonosan kötelezettségeknek is válhatik alanyává, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a méhmagzat a jogi forgalomnak nagyobb mértékben válhatnék részesévé, mint amennyire azt jövőbeli jogai tekintetében való érdekeltsége múlhatatlanul megkívánja. Azzal, hogy a méhmagzatot élve megszületése esetére illeti meg a jogképesség, kifejezésre jut az is, hogy viszont az ember teljes jogképessége az élve megszületéssel veszi kezdetét. Űj §. az 1. és a 2. §. közé (Bsz. 2. §.). A bizottság a törvényjavaslat 1. és 2. §-a közé új §-t vett fel. E §. a következő: »Minden ember maga szerezhet jogot és maga mentesítheti magát teher vagy kötelezettség alól. Maga rendelkezhetik jogáról és maga vállalhat terhet vagy kötelezettséget (korlátlanul cselekvőképes), aki nagykorú és nincs gyámság alá helyezve. Aki kiskorú vagy *) A Tj.-tal való szoros kapcsolat fenntartása érdekében a bizottsági jelentés alábbi szövegében a §-okra való hivatkozás, — amennyiben „Bsz." jelzéssel egyenesen a bizottság új szövegének számozására nem utal — a Tj. eredeti §-számozására értendő. A jelentéshez mellékelt szövegben azonban a hivatkozások már az űj szöveg számozásához igazodnak. 2*