Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
6 vonatkozó szabály után elhelyezett §-ban állapította meg, ahova az rendszerileg jobban illik. A gyámság alá helyezés alapjai közül a bizottság az elmebetegség ós az elmegyengesóg kategóriáit elmebaj elnevezés alatt egyesítette s az ily okból történt gyámság alá helyezésnek hatásait az egész vonalon egységesen állapította meg. Viszont a gyámság alá helyezés alapjainak körét a fogyatékos elmetehetség kategóriájával bővítette, amelyet mint az elmebaj és a normális elmeállapot között fekvő súlyosabb jellegű rendellenes elmeállapotot feltételes gyámság alá helyezési okként fogadott el s egyéb vonatkozásokban is gondoskodott arról, hogy az érintett kategória alá eső, másként csökkent szellemi képességűnek is nevezett egyének részére a szükséges magánjogi védelem a tudományos kutatások újabb eredményeinek megfelelően biztosíttassák. A bizottság törölte a feleségnek és a katonai személyeknek kényszerű lakóhelyére, valamint a commoriensek egyidejű halálának vélelmére vonatkozó rendelkezéseket. Továbbá bővítette a személyiség védelmére irányuló szabályokat a személyiség jogának pozitiv meghatározásával s a képmáshoz és a levéltitokhoz való jog védelmének, továbbá annak kiemelésével, hogy a személyiség joga a kegyelet által megszabott határok között a halál után is védelemben részesül. A házassági jogról szóló címben a bizottság a házassági életközösség megbontásához való jog megállapítását törölte s a házastárs házon kívüli eltartásának előfeltételét is az eset körülményeinek móltatását lehetővé tevő elvi szabályban állapította meg. A közszerzeményre vonatkozó szabályok körében a külön vagyon értékének megállapítására nézve a fennálló joggyakorlatnak a Tj. rendelkezéseinél igazságosabb elveit emelte érvényre; a halál utánra halasztás kedvezményét a méltányosságnak megfelelőbben szabályozta; a közszerzeményi követelés büntetésből való elvesztésének eseteit pedig a házastárs legsúlyosabb bűntetteire korlátozta. A rokonságról szóló címben a bizottság a rokonsági ízszámításra nézve a római jogi számításmód helyett a kánonjogi ízszámításnak mai jogunkban elfogadott rendszerét emelte érvényre. A törvényes származásra vonatkozó jogszabályokat szilárdabb jogi alapra helyezte s az érvénytelen házasságból ,való származás törvényesítő erejét a vérfertőző ós házasságtörő viszony eseteiben a házastársak rosszhiszeműségétől függően kizárta; a törvényesség megtámadására a férjen kívül a gyermeket is feljogosította olyan esetekben, amidőn ez nem sértheti a férj és az anya jogos érdekeit; harmadik személyeknek azt a jogát pedig, hogy a férj halála után a gyermek törvényességót kétségbe vonhassák, a # mai joggyakorlatnak megfelelően szigorúbb feltételekhez kötötte. Az utólagos házasságkötés törvényesítő erejét a vérfertőző és a házasságtörő viszony esetében a törvényes származásnál elfogadott elvnek megfelelően kizárta, egyúttal azonban a gyermek érdekében gondoskodott arról, hogy a törvónyesítés az anyakönyvben idejekorán bej egyestessék. Kizárta a bizottság a királyi kegyelemből való törvényesítést is olyan gyermekre nézve, aki vérfertőző viszonyból származott. A rokonok eltartására vonatkozó rendelkezéseknél különös gonddal őrködött a bizottság azon, hogy a nyomorban sínylődő hozzátartozókkal szemben gyakran tapasztalható igazságtalan bánásmódnak meglegyen a hatályos ellenszere. A szülői és a gyámi vagyonkezelés szabályait annyiban módosította a bizottság, hogy a szülőnek meghagyta ugyan azt a jogot, hogy kiskorú gyermeke
