Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

I 1089. szám. I 1089. szám. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, — a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, •— és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában. A) Tisztelt Képviselőház! A közigazgatási tisztviselők választásának rendszere sokak szerint szoros összefüggésben van az ősi magyar alkotmánnyal. Ezen nézet szerint a közigazgatás intézése Magyarországon ős idők óta nem állami, kinevezett tisztviselőkre, de az egyes vármegyék által választott alkalmazottakra volt bízva s ezért a magyar jogfél fogásnak egyedül ez a rendszer felelhet meg. Ha azonban ezt az általában elterjedt nézetet a történelem világításában közelebbi bírálatnak vetjük alá, azt fogjuk találni, hogy a közigazgatási tisztviselők választásának rendszere, — bár az nálunk immár tö'ob évszázad óta intézménykópen szerepel, — mégsem tekinthető a magyar jogfejlődés ősi hagyományának. A Szent István és általában az Árpádházi királyok korabeli királyi- vármegyei szervezet nem ismerte a választott tisztviselőket. Az egyes várispánságok, illetőleg vármegyék ólén királyi kinevezett tisztviselők, az ispánok és a melléjük rendelt királyi bírák állottak. Igaz, hogy már Zsigmond király idejéből, 1485-ből ismerünk törvényt, amely tisztviselőknek, nevezetesen a szolgabíráknak választásáról intézkedik, ezeket a szolgabírákat azonban a mai értelemben vett közigazgatási tisztviselőknek egyáltalában nem tekinthetjük. Ők eredetileg az országban ítélkező körutat tartó nádornak vagy egyéb királyi kiküldöttnek segédkeztek a bíráskodásban s helyzetük inkább a mai esküdtek helyzetének felelt meg. Később önállóan is gyakorolhattak ugyan bírói funkciókat, de megmaradtak jogszolgáltatási közegeknek. Ami a szorosan vett közigazgatási tisztviselőket illeti,, — eltekintve attól, hogy a főispánt, aki a vármegye közigazgatásának élén állott, állandóan a király nevezte ki, — még Mátyás király idejéből ismerünk törvényt, az 1486, évi LX. t.-cikket, mely kimondja, hogy a. hadügyi közigazgatás és a bíráskodás tényleges fejét, az alispánt a főispán nevezi ki. Csak 1543-ban intézKépv. iromány. 1910-1915. XLIII. kötet. 1