Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

1080. szám. 33 lizmus. így állít be az angol és amerikai törvény az önkormányzati testületek tagjai sorába aldermanekat, akiknek megbizatása tovább tart, mint a közönséges tanácstagoké és akik az esetleg változó irányzatok mellett, az állandóságot vannak hivatva szolgálni. Az 1886 : XXI. t.-c. általában tiltotta, hogy egy egyén több törvényhatósági bizottság tagja lehessen. E javaslat áttöri ezt a szabályt és megengedi, hogy legtöbb adója alapján ugyanaz az egyén több vármegye törvényhatósági bizottságának tagja legyen, sőt azon kívül, hogy ha egy vagy több vármegyében már virilista, még egy további vármegyében meg is választathassa magát. Végül megengedi, hogy ott, ahol valamely vármegyének székhelye törvényhatósági joggal felruházott város, a vármegyei törvényhatósági bizottság tagjai a városi törvényhatósági bizottság tagjai is lehessenek. A többszörös virilizmus intézménye emlékeztet bennünket a régi magyar jog országos nemességére, amely szerint a nemes politikai jogai nem voltak egy-egy vármegyéhez kötve, de ezeket bármely vármegyében gyakorolhatta, ahol letelepedett vagy birtok felett rendelkezett. De elvi szempontból is indokolható ez az intézkedés, mert hiszen az az anyagi érdekeltség, amely a virilistát egy vagy több vármegyéhez fűzi, egyrészt igényt állapít meg arra nézve, hogy az illető vármegye ügyeiben, ahol érdekelve van, meghallgassák, másrészt pedig biztosíték arra nézve, hogy azon vármegye ügyeiben, amelyhez anyagi érdekek fűzik, lelkiismeretesen és a közérdek szemmeltartásával fog dönteni. A javaslat azon intézkedése pedig, hogy az ilyen virilista egy további vármegyében még megválasztható is legyen, azzal függ össze, hogy nem egyszer megesik, hogy olyan egyén, akinek bár más törvényhatóságok területén nagy vagyona van, a közéletben épen olyan vármegyében vesz részt, ahol birtoka folytán a legtöbb adót fizetők közé be nem juthat. Módot kell tehát nyújtani neki arra, hogy ott, ahol tényleg ól és a közéletben részt akar venni, ezen jogától meg ne fosztassák azért, mert más törvényhatóságok területén jelentékeny vagyona van. A harmadik eset, melyben a javaslat többszörös bizottsági tagságot engedélyez, nevezetesen, hogy az egyes vármegyék törvényhatósági bizottsági tagjai egyszersmind tagjai lehetnek a székhelyül szolgáló törvényhatósági város bizottságának is; helyesnek mutatkozik azért, mert a vármegyei törvényhatósági bizottság ezáltal éppen a legértékesebb, mert székhelyen lakó bizottsági tagjait tarthatja meg a maga sorában, másrészt azonban inkompatibilitást már csak azért sem állapíthat meg, mert az ilyen székhelyen lakó egyén oly könnyen végezheti el úgy az egyik, mint a másik törvényhatósággal szemben fennálló kötelezettségeit, hogy az egyik bizottsági tagság a másik lelkiismeretes ellátásának nem lehet akadálya, másrészt pedig a két törvényhatóság érdeke sok esetben oly szoros összefüggésben van egymással, hogy csak helyes, ha az egyik municipium érdekét a másik municipium közgyűlésén is képviselni hivatott bizottsági tagok oda beválaszthatok. A törvényhatósági bizottság választott tagjait-— ugyanúgy, mint az 1886. évi XXI. t.-c. szerint, — az országgyűlési képviselő választók választják. Tekintettel arra, hogy az 1913:

XIV. t. cikkel időközben az országgyűlési kép viselő választók köre nagy mórtékben bővült, ez az intézkedés már magában véve a demokratikus továbbhaladást jelenti. Megjegyezzük, hogy a külföldön nem egy állam van, hol az önkormányzati választói jog szűkebbkörű, mint az országgyűlési képviselőválasztói jog. Sokan azonban azt a nézetet vallják, hogy a középfokú önkormányzati testületekre vonatkozólag megállapított választói jogot, mint ahogy a községekre vonatkozólag szélesebb körű Képv. iromány. 1910—1915. XLIÜ. kötet. 5