Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről
60 ÍÖ69. száilí. büntetőjogi igazságosságnak, valamint a célszerűségnek ós a méltányosságnak, hogy a konkrét eset elbírálásánál tekintettel lehessen a bíró oly körülményekre, amelyek a cselekményt emberilég magyarázzák, igazolják, menthetővé és megbocsátható vá teszik. A mindennapi életben nem ritkák az oly esetek, amelyekben valakinek jogellenes, kihívó vagy botránytkeltő viselkedése háborít fel valakit erkölcsi vagy jogi érzésében oly mélyen, hogy rágalmazó vagy becsületsértő nyilatkozatra, vagy pedig becsületsértő cselekményre ragadtatja el magát. Méltatlankodás okozta felhevülés a legfegyelmezettebb természetű embert is belesodorja ily kitörésbe. A jogrenden ejtett sérelmet ilyenkor is helyre kell állítani. A bíróság megállapítja a vádlott bűnösségét. E §. alapján hatalmában áll azonban a bírónak, hogy a vádlottat a büntetés alól felmentse. A jogellenes, kihivó vagy botránytkeltő viselkedésnek nem kell okvetetlenül a sértő személye ellen irányulni, valamint az sem szükséges, hogy ő abban közvetetlenül érdekelve legyen. Elég, ha a sértett megtámadja vagy megbántja a sértést elkövetőnek erkölcsi érzését (p. o. gyermekkinzás, állatkínzás). A 19. §-Jm. Nyomban viszonzott kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés akkor forog fen, ha a sértett a sértésre felhevülósóben, szenvedélyében vagy haragjában késedelem nélkül sértéssel válaszol, akár védekezésül, akár megtorlásul. E §. a Btk, 275. §-ától eltérően a nyombari viszonzott rágalmazásról is rendelkezik. A rágalmazásnak a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt és a Btk. 258. §-ától lényegesen eltérő körülírásából következik ugyanis, hogy a rágalmazást ép úgy, mint a becsületsértést lehet nyomban viszonozni, annál is inkább, mert a nyomban való viszonzás alatt nemcsak a rögtönös, hnnem a legelső lehető alkalommal való viszonzást kell érteni, vagyis ide tartozik az az eset is, ha a sértett a rajta elkövetett sértést csak később, de haladék nélkül viszonozza, mihelyt az tudomására jutott ós mihelyt csak a viszonzás lehetséges volt. A bíró a bűnösség megállapítása mellett felmentheti mindkét vádlottat vagy csak azok egyikét a büntetés alól. Ez a rendelkezés nem tekinthető az önbíráskodás törvényes elismerésének. Csupán annak megállapítása, hogy bizonyos esetekben az elégtételnek önhatalmú megszerzése a büntetés mellőzésére vezethet. Az erkölcsi rosszalás ós az állami tiltakozás a bűnösség megállapítása alakjában jut kifejezésre. A bíró az eset körülményei szerint mérlegeli, hogy a sértések egymást kiegycnlítik-e. De módjában áll a bírónak mindkét vádlottra büntetést is kiszabni. A 20. §-hois. 1. A 20. §. a fegyelmi vétséggel való vádolást kifejezetten azonos elbírálás alá veszi a bűncselekménnyel való vádolással. 2. Ez a szövegezés: »bűnvádi vagy fegyelmi úton büntethető cselek-