Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

1059. szám. 49 . Kiemelem, hogy bírói, hatóság alatt nemcsak a rendes és külön bíróságot, de a bírói hatalmat gyakorló közigazgatási hatóságot is kell érteni. Mikor közigazgatási hatóság fegyelmi ügyben jár el, nem bírói hatóságot gyakorol. A törvényjavaslat tehát nyilvánvalóan nem érinti a St. 50. §. negyedik bekezdésében kifejezésre jutott gondolatot. 5. A 14. §-ban megállapított korlátozást az állítás, a híresztelés, a kifejezés tartalmi minősége indokolja. E rendelkezés egyrészt kizárja, hogy a magánéletnek kényes titkai ós a lelki és érzelmi világnak intim nyilvánulásai nyomatékos ok nélkül s sértő formában vagy szükségtelen nyilvánossággal megbeszélés tárgyává tótessenek, másrészt megszűnteti azt a helyzetet, hogy a törvény gyakran nem a becsületet, hanem valósággal a becsületnek hiányát védi. 6. A Btk. 265. §-ában foglalt rendelkezést a törvényjavaslat nem tartalmazza. Az ugyanis, hogy a köztudomás nem jogcím a valóság bizonyítására, a valóság bizonyításának a taxatión alapuló rendszeréből következik. '' ' j - ' - ' "V : _'•' A 17. §-ho*. 1. A bírói ós a közigazgatási hatóságok előtti eljárást szabályozó törvények a feleknek az ügyek eldöntésének előkészítésében egyre növekvő mértékű befolyást engednek és az 1874 : XXXIV. t.-c. 38. §-a feljogosítja az ügyvédeket arra, hogy az országnak valamennyi hatósága előtt feleket képviseljenek. E befolyásnak és jognak korolláriuma az, hogy bizonyos nyilatkozatok büntetőjogilag feleletmentesek. 2. Nem szorul indokolásra, hogy szélesebb körűnek kell lenni a nyilatkozat szabadságának oly esetben, mikor a nyilatkozat a másik ügyfélre vonatkozik, mint amikor harmadik személy (tanú, szakértő, tolmács stb.) ténykedése forog szóban. Ezt a gondolatot a 17. §, azzal fejezi ki, hogy az első esetben elég, ha a nyilatkozat az ügyre vonatkozik, a második esetben konjunktív feltétel, hogy a nyilatkozat az üggyel összefüggő ós az ügyfél érdekében szükséges volt. 3. A Btk. 266. §-a, amelyet e §. felvált, megszorítás nélkül minden gyalázó kifejezésnek mentességet biztosított, ha azt az ügyre vonatkozólag használták, vagy ha a gyalázó következtetést az ügyből felmerülő tényekből vagy körülményekből származtatták. Minthogy az oly kifejezést, amely nem tartalmaz közvetetlen utalást valamely tényre ós így bizonyíthatatlan, nem lehet olyannak tekinteni, amely a hatósági eljárás célját mozdítaná elő, ellenkezőleg, az zavaró, izgató, elmérgesítő elemet visz az ügy anyagába, incidensekre köti le a figyelmet és energiát, késlelteti a döntést és sérti a hatóság tekintélyét is, a törvényjavaslat az ily kifejezéseket feltétlenül kizárja a mentességből. 4. Csupán rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását zárja ki e §. Nem zárja ki tehát sem egyéb bűncselekménynek (p. o. Btk. 327., 328. §.), sem fegyelmi vétségnek tényálladókát, sem pedig rendbüntetésnek alkalmazását. A 18. %-hoz. Amily feltétlen erkölcsi és jogi követelmény a becsület ellen irányuló bűncselekménynek erélyes megtorlása, ép oly félreismerhetetlen kívánalma a Képv. iromány. 1910—1915. XLII. kötet. 7