Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről
48 105§. szám. 4. A 15. §. a Btk. 264. §-ához képest lényegesen szűkíti a bizonyítás feltétlen tilalmának eseteit. A Btk. 264. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezésnek az volt a célja, hogy oly ügy, amelynek eljárás tárgyává tételét a sértett nem kívánta, a valóság bizonyítása révén, tehát kerülő úton se legyen nyilvánosság elé vihető. Ámde a magánindítvány intézményének tisztelete nem vonja maga után azt a következést, hogy a bűnvádi eljárás elől elvont cselekményt más vonatkozásban sem szabad bizonyítás tárgyává tenni. Ha valaki lopás miatt feljelentést tesz alkalmazottja ellen, és magánindítványát utóbb visszavonja, rá feljelentett pedig hamis vád címén lép fel, nem vitás, hogy az alapfel' jelentós valótlanságát hivatalból kell megállapítani. Jellemző, hogy konkrét. i esetben a kir. Kúria is rést ütött e tilalom feltétlenségének elvén. Kimondotta nevezetesen, hogy a tilalom nem irányadó akkor, ha rágalmazás vagy ; becsületsértés vétsége címén oly személyt vonnak felelősségre, akinek a magán1 indítványa alapján lehetett volna megindítani a bűnvádi eljárást. A Btk. 264. §-ának 3. pontja a res judicata erejét szankcionálja. Ami jogerős elintézést nyert, az befejezett dolog. A befejezett dolog felől pedig közbenszólólag vitát ne támasszanak. Tiszta formalizmus. Felmentő ítéletet vagy megszüntető határozatot akár büntető, akár fegyelmi ügyben oly okból , is hoznak, amely épen nem ártatlanságot állapít meg. Ha a váltóhamisffcó ellen a nyomozó levél nem vezetett eredményre, idő múltán az eljárást megszüntetik és még közérdek védelmére se szabadjon azután felvetni, hogy az : illető ellen bűnvádi eljárás volt folyamatban ? Aki több százezer korona ! összegű közpénzt elsikkaszt, megszökik és az elévülés után visszaérkezik az országba, mindig sikerrel emelhessen panaszt, ha múljára célzást tesznek? , Súlyosbítja a formalizmust, hogy a bírói gyakorlat szerint akkor is hatályos '• a bizonyítási tilalom, ha a felmentő ítéletet vagy a megszüntető határozatot • az állítás vagy a kifejezés használata után hozták. Csak egyes esetekben sikerült érvényre jutni annak a tisztultabb felfogásnak, hogy ez a tilalom i nem hatályos az oly felmentő ítélettel szemben, amely az elkövetési cselek* ;ményt kifejezetten valónak nyilvánítja. Az irodalomban kifejtették, hogyp. o. mikor a vádlottat a Btk. 313. §-a alapján mentették fel, a bizonyítást épen a res judicata elve alapján kell megengedni. Lege non distinguente, a bírói gyakorlatban ez a nézet nem talált visszhangra. Végül a Btk. 264. §* 4. pontja a családi élet zártságát és a női becsületet helyezi védelem alá. Ez a tilalotn is kiegyenlíthetetlen ellentót az élet 'követelményeivel. Ezrekre megy immár -a közhivatalnoki alkalmazásban levő nők száma. És tízezrekre megy a száma azoknak a nőknek, akiket a társadalmi munkamegosztás oly helyzetbe állít, hogy életirányuknak helyessége ós női becsületüket is érintő életviszonyaik tudása is közérdek. Hogy p. O; egy állami tanítónő ne rendezze be nemi életét megbotránkoztató módon, oly követelmény, melynek méltánylása elől nem szabad elzárkóznunk. Gyakran erkölcsi kötelesség is oly nyilatkozat megtétele, amely másnak családi viszonyait vagy női becsületét érinti. A törvényjavaslat 15. §-a a bizonyításnak feltétlen tilalmát — nem érintve a Btk. 264. §. 1. pontjában foglalt rendelkezést — arra az esetre szorítja, hogy az állítás, a híresztelés vagy a kifejezés oly bűncselekményre vagy fegyelmi vétségre vonatkozik, amely felől bírói hatóság abból az okból hozott felmentő ítéletet vagy megszüntető határozatot, hogy a vád alapjául vett cselekmény, vagy pedig az, hogy a cselekményt a sértett követte el, nincs bebizonyítva.
