Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

1059. szám. 47 A 13-16. §-lioz. 1. A 13. §. taxatíve sorolja fel a bizonyítás jogcímeit. Ezek a jogcímek: a) hogy az állítás, a híresztelés vagy a kifejezésnek használata közérdeknek vagy jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából törtónt; b) hogy az illető tény miatt bűnvádi vagy fegyelmi eljárás van folyamatban; c) hogy az illető tényt büntető hatóság jogerős véghatározatban valónak mondotta ki, feltéve, hogy az állítás, a híresztelés vagy a kifejezésnek használata nem sértés céljából törtónt; d) hogy maga a sértett kivánja a bizonyítást. E jogcímek bármelyikét is egyedül a vádlott veheti igénybe. Valótlanság megállapítása iránt még a sértett kérelmére sem lehet elrendelni bizonyítást. De a sértett előterjesztheti ellenbizonyítókait a vádlott által érvényesített bizonyító anyag megerőtelehítésére. 2. A 13. §. — eltórőleg a Btk. 263. §. 1. pontjától — nem teszi önálló bizonyítási címmé azt a körülményt, hogy a sértett közhivatalnok vagy hatóság tagja és az állítás vagy a kifejezés a hivatás gyakorlására vonatkozik. A Btk. 263. §. 1. pontjában foglalt rendelkezésnek törvényhozási alapgondolatát ugyanis kellőkép érvényesíti már a törvényjavaslat 13. §-a első bekezdésének 1. pontja, amely a bizonyítás szabadságát a Btk. 263. §. 5, pontjában meghatározottnál különben is- szélesebb körben biztosítja. Másrészt a Btk. 263. §. 1. pontjában foglalt rendelkezés súlyos ós tűrhetetlen visszaélésekre nyújthat és nyújtott is alapot. A 13. §. első bekezdésének 2. pontja — eltórőleg a Btk. 263. §-ának 2. pontjától — nem köti a bizonyítás elrendelhetését ahoz, hogy a nyilatkozat idejében meg volt már indítva a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás. Ugyanez a pont kifejezetten utal a bűnvádi eljárás mellett a fegyelmi eljárásra is. Viszont nem a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának ténye, hanem annak folyamatban állása a bizonyítás jogcíme, ami összefügg azzal az eltéréssel, ami a törvényjavaslat 15. §-ának második bekezdése és a Btk. 264. §. 3. pontja között fennáll. A 14. §. első bekezdésének 3. pontja — eltórőleg a Btk. 263. §. 3. pontjától — egyedül büntető hatóságnak megállapításáról szól, de nem csupán ítéletről, hanem bármely véghatározatról és a visszaélésnek azzal kivánja elejét venni, hogy a büntető hatóság megállapításának (p. o. elítélésnek) sértés céljából történt felhánytorgatását a bizonyítás elől elvonja. 3. Az Általános Indokolásban a 15. lapon szólottam arról, hogy a Btk. 263. §-a nemcsak tény, de bármily kifejezés valóságának bizonyítását is megengedi. Ennek az álláspontnak következése, hogy az állítás vagy kifejezés valóságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. Ettől eltórőleg a 13. §. szerint a tényen felül egyedül valamely tényre közvetetlenül utaló kifejezés valóságának bizonyítását lehet elrendelni és a tény, úgyszintén a valamely tényre közvetetlenül utaló kifejezés valóságának bebizonyítása csupán azok miatt zárja ki és pedig ekkor is csak rágalmazásnak vagy becsületsértésnek megállapítását. Innét pedig az következik, hogy a törvényjavaslat szerint a tisztán gyalázkodó nyilatkozat esetében valóság bizonyításának nincs helye, hogy ily nyilatkozatért a vádlott feltétlenül felelősséggel tartozik és hogy a valóság bebizonyítása csak rágalmazásnak vagy becsületsértésnek megállapítását zárja ki, de egyéb büntető jogszabály alkalmazását nem érinti.