Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

46 1059. szám. kozólag elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés csak a sértett miniszter felhatalmazása alapján indítható, következik, hogy ha a miniszter megvált állásától anélkül, hogy felhatalmazást adott volna, a bűncselekmény megtorlás nélkül marad. A felhatalmazás megadása ugyanis a sértett miniszternek joga, ámde a sértett már nem miniszter. Ezt a hézagot be kell tölteni akár úgy, hogy az ily rágalmazást és becsületsértést ebben az esetben is csupán felhatalmazás alapján üldözbetonek nyilvánítják, akár azzal a rendelkezéssel, hogy a bűnvádi eljárást magánindítvány alapján indítják meg. Az első megoldásnál a felhatalmazásra jogosult személyének megállapítása kérdésében merül fel alig leküzdhető nehézség. A hivatalától megvált miniszter nem gyakorol közhatalmat; ily személynek a felhatalmazás megadásának jogával való felruházása pedig ellenkezik a felhatalmazás benső természetével. Másrészt épen nem elégítené ki a jogérzetet az a döntés, hogy esetleg a sértettnek politikai ellenfele döntsön a bűnvádi eljárás célszerűsége felől. . Ezért a törvényjavaslat 10. §-a a második megoldást teszi magáévá. 2. A bírói gyakorlat ma is ingadozik abban a kérdésben, hogy az a rágalmazás vagy becsületsértés, amelyet közhivatalnok ellen hivatásának gyakorlására vonatkozólag oly időben követtek el, amikor a sértett már nem állott közszolgálatban, csupán felhatalmazás alapján üldözhető-e. Az államnak a felhatalmazás intézménye által védett érdeke ily esetben sem hiányzik. Mig azonban a törvényjavaslat az aktiv közhivatalnok személyes érdekét az állami közérdek ellenére egyáltalában nem engedi érvényesülni (9. §.), itt annyiban figyelembe veszi a sértettnek •— bár esetleg egyoldalú és helytelen — felfogását, hogy a felhatalmazás megadását a sértettnek kívánságához köti (11. §.). Ez a rendelkezés is elég annak megakadályozásához, hogy hatóság elé kerüljenek oly tények, amelyeknek nyilvánosságra hozatalát a felettes vagy felügyelő hatóság a köz érdekére ártalmasnak ítéli. Ha viszont a sértett a felhatalmazás megadását kívánja, a felhatalmazást itt is csak oly esetben kell megtagadni, mikor megadása közérdekbe ütköznék. 3. A 11. §. nem rendelkezik az oly rágalmazás vagy becsületsértés üldözése felől, amelyet miniszter, továbbá a 9. §. első bekezdésének 2—5. pontja alá nem eső közhivatalnok sérelmére követtek el oly időpontban, amikor a sértett már nem állott közszolgálatban. Figyelemmel a 6. §. rendelkezésére, ebből az következik, hogy ily esetben magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást. Azt, hogy a 10. §. mért rendeli ezt el_kifejezetten a volt miniszter sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértésre vonatkozólag, megokolja a törvényjavaslat 31. §-ában foglalt rendelkezés. A 12. §-hoz. A 12. §. a Btk. 272. §-ának szövegét annyiban módosítja, hogy a sértett állam helyett magát a sértettet jogosítja fel a kívánatra. Az állam ugyanis mint fiktiv jogalany nyilatkozat tételére amúgy sem képes ós így tulaj donkép az illető állam külügyi hivatala volna a kívánat előterjesztésére jogosult. Ez pedig a sértett uralkodó vagy államfő jogosultságának megszorítása.