Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1079. Törvényjavaslat a szeszadóra vonatkozó némely törvényes határzmánynak módosítása tárgyában
1079. szám. 475 a fogyasztás igényeinek megfelelő mérvben legyen előállítható, megkívánja, hogy csak a sajtolt élesztőt termelő ipari szeszfőzdék által elszállítható alkoholmennyiség is egy-egy termelési időszakra megfelelően felemelhető legyen. E célok elérését a törvényjavaslat azzal biztosítja, hogy az ez irányokban szükséges intézkedéseknek a pénzügyminister előterjesztésére való megtételével a minisztertanácsot bizza meg. Az ipari szeszfőzdék kiszállításainak s így közvetve termelésének e korlátozásával szemben a szeszfőzdéknek a megfelelő keretekben való fennállását biztosítja a javaslat azzal, hogy kimondja, hogy az ipari szeszfőzdék meglevő kontingense csonkíttatlanul fentartandó a jövőben is s ennek megfelelően a jövőre nézve mentesíti e kontingenst azon levonások alul, melyek az 1898. évi XXVIII. t.-cikk 84. §-a alapján abból a célból tehetők voltak, hogy a levont mennyiségek új mezőgazdasági szeszfőzdéknek adassanak. Ezen felül a javaslat lehetőséget nyújt arra, hogy kontingenssel biró egyes ipari szeszfőzdék kiszállítási kerete olyan más kontingenssel nem biró ipari szeszfőzdék keretének felosztásából növelhető legyen, amely ipari szeszfőzdék megváltására részben a mezőgazdasági szesztőzdék számára engedélyezve levő termelési jutalmak is igénybe vétettek. A javallat 2. §-a az összkeretet 450.000 hektoliterben állapítja meg. Ez a szám némi emelkedés számbavételével megtelel ama mennyiségnek, mely a fogyasztás fedezésére az 1912/1913-iki termelési időszakban az ipari szesztermelésből igénybe volt veendő. Az összkeretnek egyénenkénti felosztása a javaslat 3. i-a szerint az egyes szeszfőzdéknek szintén az 1912/1913iki időszakban volt termelése arányában történik s e felosztásban a létező összes ipari szeszfőzdék részesülnek. A javaslat 2. §-ában foglalt • az a további rendelkezés, mely szerint cukorgyári vállalkozók által az 1913. évi XXIV. t.-cikk alapján adott engedély mellett esetleg létesített új ipari szeszfőzdének is adatik kiszállítási keret, és pedig vagy az összkeret egyidejű felemelésével vagy a létező összkeretnek terhére, — folyománya az 1913. évi XXIV. t.-cikk ama határozmányának, mely a melasz megfelelő értékesítésének biztosítása céljából lehetővé teszi azt, hogy cukorgyári vállalkozók külön kormányengedély alapján új ipari szeszfőzdét létesíthessenek. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés ép úgy, mint az 1913. évi XXIV. t.-cikk idézett rendelkezése a kormánynak bizonyos belenyúlást enged e két egymásra utalt iparágnak, a szesziparnak és a cukoriparnak egymásközti viszonyába, de ez elkerülhetetlen, mert olyan törvényes intézkedések, amelyek minden lehetőség számbavételével előre szabályozzák e két iparág egymásközti viszonyát, elképzelhetetlenek s másrészt mindkét iparágnak a közgazdaság szempontjából való nagy fontossága szükségessé teszi, hogy elkerültessék minden olyan törvényhozási intézkedés, amely az egyik iparág helyzetét a másikkal szemben csak némileg is hátrányosan befolyásolná, A teljes iparszabadságnak bármely vonatkozásban való megszüntetése pedig már önmagában véve igen hátrányos befolyást jelentene az egyik vagy a másik irányban s így akkor, amikor a törvényhozás a szeszipar viszonyának rendezése érdekében az iparszabadságot jelentékenyen korlátozó intézkedéseket tesz, gondoskodnia kell a kormány részére adott megfelelő felhatalmazások által a szükséges correctivumokról. Különben is bármily jelentékenynek látszik is a javaslatnak szóbanforgó része által a kormánynak adott diseretió60*
