Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1079. Törvényjavaslat a szeszadóra vonatkozó némely törvényes határzmánynak módosítása tárgyában

476 1079. szám. nális jog, ez a gyakorlatban előreláthatólag alkalmazást nyerni nem is fog, mert az, hogy a cukorgyárainkban termelt s szeszfőzósre szánt melasz a létező ipari szeszfőzdéinkben dolgoztassák fel, mindkét iparunknak egyaránt fontos érdeke, melyben biztosítéka rejlik annak, hogy a szeszfőzésre szánt melasznak az ipari szeszfőzdék által mindkét iparra nézve egyaránt méltányos feltótelek .mellett való átvétele iránt a két ipari érdekeltség között mindenkor megfelelő megegj^ezés fog létrejönni. Elvárható ez annál is inkább, mert jelenleg a magyarországi cukorgyárakban termelt melasznak az ipari szeszfőzdék által vájó átvételére vonatkozólag mindkét iparág jo^os érdekeit kielégítő megegyezés van érvényben. Ha pedig valamikor a jövőben e tekintetben bárminő változás szüksége vagy nézeteltérés merülne fel, a szabad egyezkedés alapján közmegnyugvásra létrejött e jelenleg érvényes megegyezés feltótelei mindig támpontot fognak nyújtani annak a méltányos elbírálására, hogy a két érdekeltségnek egymással esetleges ellentétes álláspontjai mennyiben rószesítendők a kormány' által méltánylásban, s hogy ezek szerint indokolt-e va»y sem, hogy egyes cukorgyári vállalkozóknak vagy azok egyes csoportjainak melasszuknak feldolgozására új ipari szeszfőzde üzemb?helyezése megengedtessék, s hogy ha megengedtetik, ez új szeszfőzdének minő kiszállítási keret állapíttassék meg, s annak erejéig részben vagy egészen csökkentessék-e a többi ipari szeszfőzdék meglevő kerete vagy sem. A javaslat 4—9. §§-ai oly rendelkezéseket tartalmaznak, melyeknek lényege az, hogy a termelésnek a kiszállítások korlátozása útján célbavett szabályozása kellően érvényesülhessen. A kiszállításoknak e javaslat szerint történő korlátozása végeredményében a termelésnek korlátozását képezi. A kiszállításoknak korlátozása következtében ennélfogva azok a szeszfőzdék, melyek a közelmúlt termelési időszakokban teljesítőképességüket lényegesen fokozó beruházásokat tettek, teljesítőképességük fokozása azonban az 1912/1913-iki 'termelési időszakban, — melynek termelése az egyénenkénti kiszállítási keretek megállapításának az alapját képezi, — még nem érvényesült, a tett beruházásokat a jövőben esetleg nem fogják kihasználhatni, mert fokozott teljesítőképességükhöz mérten aránylag csekély kiszállítási keretük mellett a berendezésüknek megfelelő nagyobb termelést, hacsak megfelelő mennyiségű szesznek a vámvonalon át való kivitelére vagy különleges ipaii célokra való eladására alkalmuk nem nyilik, foganatba nem vehetik. Méltányos ennélfogva az, hogy ezek a szeszfőzdék a szenvedett veszteségekért megfelelő az igazolt és általuk a jövőben ki nem használható befektetésekkel arányos kártalanításban részesüljenek. Ezt a kártalanítást a javaslat 10. §-ában foglalt rendelkezések teszik lehetővé, a pénzügyministerre bízván, hogy a földmívelósügyi és kereskedelemügyi ministerrel, illetve Horvát-Szlavonországokra nézve Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg az illető szeszfőzdék tulajdonosait móltányos kártalanításban részesítse. A törvény intenciójából folyólag természetesen ilyen kártalanításban csak olyan szeszfőzdék lesznek részesíthetők, amelyek oly befektetéseket tettek, amelyek termelőképességüket az 1912/1913-iki termelőképességükkel szemben lényegesen fokozták s amelyek a lövőre nézve immár értéktelenekké válnak. Ezért záratnak ki e kártalanításból azok a kontingenssel nem bíró ipari szeszfőzdék, amelyek évi legnagyobb alkoholtermelósét a velük létesített egyezséggel megállapítottam s amely egyezségek a törvényjavaslat 2. §-a szerint a jövőre is fentartatnak E szeszfőzdék részesedési alapját