Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről
1078. szám. 459 77 §. A szakasz a polgári perrendtartás 118., 119., 120. §-aiban foglalt rendelkezéseken alapul, magában foglalja a szegénységi jog megvonására, az utánfizetésre s az ellenfél fizetési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket; célja az, hogy a szegénységi jog tekintetében a polgári perrendtartással az összhang a lehető legnagyobb mérvben meg legyen valósítva. Eltérés a polgári perrendtartás rendelkezéseitől annyiban van, amennyiben e szakaszban ki van mondva, hogy a szegénységi jogon illetékmentességben részesülő félnek utófizetési kötelezettsége a per befejezésétől számított öt év elteltével megszűnik. Ez a rendelkezés arra van alapítva, hogy a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a kincstár követelési joga a bélyegben lerovandó illetékekre nézve attól az időponttól számított öt év múlva, amikor az illeték lerovandó volt, elévül. Nem volna tehát helyes és méltányos a felet ezekben az ügyekben öt évnél tovább fizetési kötelezettségben tartani. 7.8. §. A 78. §. a szegénységi jog alapján igénybe vehető illetékmentességre s a mentesség megvonására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ez a kérdés eddigelé tüzetesen szabályozva nem volt s a legtöbb esetben csak utólagosan tétettek intézkedések az illetékek beszedésére, ha a pénzügyi hatóság azt állapította meg, hogy a felet szegénységi jogon illetékmentesség nem illette meg. Ez az állapot úgy a kincstárra, mint a felekre hátrányos volt, mert egyrészt a kincstár sokszor nem juthatott abba a helyzetbe, hogy bár utólagosan is elbírálhassa azt, hogy a fél az illetékmentességet jogosan vette-e igénybe, másrészt a felek igen gyakran alaki hiányok miatt, utólagos illetéklerovással zaklattattak. Ennek a visszás helyzetnek a megszüntetése s a polgári perrendtartásnak az a rendelkezése, mellyel a szegénységi jog a szoros értelemben vett szegény peres feleken kívül olyanokra is kiterjesztetett, akikre a kincstár •jogos érdekeinek sérelme nélkül az illetékmentesség ki nem terjeszthető, szükségszerűen követeli a kérdés szabályozását. , E szakaszban foglalt rendelkezések értelmében, ha a fél a perrendtartás 112. §-ának első bekezdése alapján kapja meg a bíróságtól a szegénységi jogot, mivel a 112. §. első bekezdése alatti rendelkezés azonos e javaslat 75. §-ában foglalt határozmánnyal, nem szükséges szabályszerű határozat arra, hogy ilyen esetben a felet illetékmentesség illeti, azért ilyen esetben a felet a bíróság, a szegénységi jogra vonatkozó határozatában értesíti, hogy e javaslat 75. §-a értelmében neki illetékmentesség is jár. Nem hoz tehát a bíróság az illetékmentesség kérdésében határozatot, csak értesíti a felet, hogy neki a törvény rendelkezése értelmében illetékmentesség is jár. Ebben az esetben a pénzügyi hatóság utólag, az illetékfeljegyzési lap közlése alkalmával győződhetik meg arról, hogy a törvényben az illetékmentességre előírt kellékek fenforogtak. Ha pedig a bíróság a perrendtartás 112. §. második bekezdése alapján adja meg a félnek a szegénységi jogot, amennyiben a fél részére, ügyének díjtalan vitelére ügyvéd van kirendelve, a bíróság szintén a szegénységi jogra vonatkozó határozatában értesíti a felet, hogy a részére kirendelt ügyvéd illetékmentességben részesül s illetókfeljegyzési lapot köteles vezetni. Ilyén 58*
