Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

458 1078. szám. 75. §. A szegénységi jogon igényelhető illetékmentesség feltételeit szabályozza s megállapítja, hogy az illetékmentesség a felet mely időponttól kezdve illeti meg s mire terjed az ki. Annak a megállapításánál, hogy szegénységi jogon ki részesülhet illetékmentességben, a polgári perrendtartás 112. §-ának első bekezdésében s az 1881. évi XXVI. t.-c. 14. §-ban foglalt rendelkezések voltak irányadók, az illetékmentesség terjedelmének meghatározásánál pedig az utóbb említett törvényszakasz rendelkezései s a kifejlődött gyakorlat folytán megállapított elvek vétettek figyelembe. E szakasz harmadik bekezdésének rendelkezése szerint a kórelemnek a bíróság előtt való előterjesztésétől kezdve a perrendtartás 112. §. első bekezdése értelmében szegénységi jogban részesülő fél részéről az eljárás során felmerülő minden irat ós minden bírói cselekmény illetékmentes. Kiterjed a mentesség a sególyiratokra és bizonyítványokra is. Az e címen igénybevehető illetékmentesség alapját jobban kiterjeszteni s azt a polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alatt jelzett esetekre alkalmazni nem lehetett, mert a mentességnek ilyen kiterjesztése a kincstár bevételét nagy mérvben csökkentené, amitől pedig a jelenlegi pénzügyi helyzetben lehetőleg óvakodni kell. Rendelkezik a szakasz arra nézve is, hogy abban az esetben, ha az a kérdés vitássá válik, hogy megilleti-e a felet szegénységi jogon az illetékmentesség vagy sem, első fokon a kir. pénzügyigazgatóság második és végső fokon a pénzügyminister dönt. Ez a kórdós akkor válhatik vitássá, ha a bíróság a félnek a szegénységi jogot a polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alapján adja meg, mert ilyen esetben a felet, e törvény szerint illetékmentesség nem illeti meg, csak ha ügyének díjtalan vitelére hivatalból rendelnek ki ügyvédet, élhet ez a kirendelt ügyvéd illetókfeljegyzéssel. A polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alapján, a bíróság által szegénységi jogban részesített fél vitássá teheti azt a kérdést, hogy jár-e neki illetékmentesség. E kérdésben a közigazgatási bíróság előtti eljárás azért mellőzendő mert kizárólag ténykérdés elbírálásáról van szó, ugyanis ha a fél szegénységét szabályszerű bizonyítvánnyal igazolja, az illetékmentességet meg kell adni, ellenben ha szegénységét igazolni nem képes, illetékmentességben nem részesíthető. Ezekkel az ügyekkel tehát nem lenne célszerű a közigazgatási bíróság teendőit szaporítani már azért sem, mert ezek az ügyek soronkívül intózendők el s ezek soronkívüli elintézése a közigazgatási bíróság előtt tárgyalt egyéb ügyek rovására történnék. 76. §. Ez a szakasz azon általánosan érvényes szabályon alapszik, mely szerint az állandó, bélyegben lerovandó illetéket abban az esetben, ha a pertársak közül nem mindenik részesül illetékmentességben, az, aki nincs felmentve az illeték viselése alól teljes összegében köteles leróni.