Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

1069. szám 39 Azonban a törvényjavaslat szerint a rágalmazás már nem annyira kivételes alakzata a becsület ellen irányuló bűncselekménynek, mint a Btk-ben, a becsületsértés nem vegyes tényálladék abban az értelemben, hogy bűncselekményt vagy becstelenséget imputáló tényállítás is minősülhet becsületsértéskép, végül a becsületsértés fogalmi köre nem szorítkozik az erkölcsi integritás megtagadásának vagy kétségbevonásának eseteire. 2. Mind a rágalmazás, mind pedig a becsületsértés szándékos bűncselekmény a törvényjavaslat szerint is. De e címen csupán annak a tudata szükséges, hogy az állítás, a híresztelés, illetőleg a kifejezés hírnévrontó, illetőleg a becsületérzést megbántó hatású. 3. Sőt az állított vagy híresztelt ténynek, valamint a használt kifejezésnek történeti valótlansága sem szükséges rágalmazás vagy becsületsértés megállapításához. De elismeri a törvényjavaslat, hogy vannak esetek, amelyekben a társadalmi összeműködés sikere, sőt lehetősége azt kívánja meg, hogy bizonyos tények köztudomásra jussanak. Ennek rendkívül nevelő és fegyelmező hatosa is van. A Részletes Indokolásban tárgyalom tüzetesen, mely esetekben van helye a valóság bizonyításának. E helyütt csak a 13. §-nak élén álló azt a rendelkezést emelem ki, hogy a 14. és a 15. §. korlátai között oly nyilatkozatért, amely a valót tartalmazza és amely közérdeknek előmozdítása, megóvása vagy megvédése céljából törtónt, sem rágalmazást sem becsületsértést megállapítani nem lehet. 4. A vádlottnak joga, hogy a valóságra hivatkozzék. Ezt a jogot ő kifogás alakjában érvényesíti. Kifogás alakjában érvényesíti a vádlott a valóság bizonyításának jogát abban az esetben is, ha maga a sértett kívánta a bizonyítást. 5. A valóság bebizonyítottságának hiánya nem tényálladóki elem, hanem a büntethetőség előfeltétele. Ebből egyebek közt az is következik, hogy a büntethetőség hiánya beáll akkor is, ha a tettes a valóságról az elkövetés idejében nem tudott. II. A törvényjavaslat tetemesen emeli a pénzbüntetéseket. Egyszersmind szaporítja a minősített esetek számát. A minősített esetekben felemeli a főbüntetés gyanánt kiszabható fogház büntetésnek legmagasabb mértékét is, a rágalmazásnak összes minősített, úgyszintén a becsületsértésnek legsúlyosabb eseteiben pedig mind a fogházbüntetésnek, mind pedig a mellékbüntetésül alkalmazandó pénzbüntetésnek legkisebb mértékét is az általános szabálytól eltérően magasabb mértékben határozza meg. III. A törvényjavaslat szerint a hatóság előtt való vádolással elkövetett rágalmazás önálló bűncselekmény, amely a törvényjavaslat 1. §-a alá eső rágalmazás vétségével tényálladék tekintetében mi közösségben sincs. A törvényjavaslat kiemeli a vétségnek gondatlansági jellegét és azt, hogy a cselekmény első sorban az igazságszolgáltatás ellen irányul ós csak másodhatása a becsületórtéknek veszélyeztetése vagy sérelme. IV. A törvényjavaslat világosan kifejezésre juttatja, hogy nem a meghalt embernek a becsülete, hanem az emlékének tisztelete által érdekelt személyek kegyeletérzóse a védett érdek. _ • V. A törvényjavaslat önálló bűncselekmónykóp állítja be a bitelrontás vétségét jogrendszerünkbe. Erre a megoldásra — ellentétben a Szilágyi