Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről
440 Í07S. szám. A 2.500 K-ás értékhatáron túl 5.000 K értékig 500 K-val emelkedik minden egyes órtókfokozat. Ezek szerint a fokozatok úgy vannak tervezve, hogy 1.000 K értéken túl mindig 5C0 K-val emelkedik az értékhatár, az illeték pedig 100 K-ig 2 K, 100 K-án túl 400 K-ig 5 K., 400 K-án túl 1.000 K-ig 12 K s 1.000—5.000 K érték között 500 koronánkónt további 6—6 K-val nagyobbodik. ' Amint már az 1. §-hoz fűzött indokolásnál az órtékfokozatok megállapítására vonatkozólag említve van, a polgári perrendtartással szabályozott eljárás során lerovandó illetékek mérvének megállapításánál azonos órtékfokozatok terveztettek, s eltérés csak a készpénzben fizetendő határozati illetékekmérvénekmeghatározásánál van, aminek indoka a 15. §. indokolásánál fog kifejtetni. Alapul az értókfökozatok megállapításánál az ítéleti illetékekre nézve meglevő értékfokozat vétetett. Az illeték mérvénél némi emelés van javaslatba hozva, aminek indokát már az általános rész ismerteti|A legcsekélyebb értékű, 100 K-án aluli ügyekre vonatkozó határozatok illetéke azonban nincsen emelve s a többi kisebb értékű ügyekben is igen mérsékelt az emelés, úgy, hogy 5.000 K értéknél az eddigi 50 K határozati illeték helyett 60 K lesz e javaslat értelmében lerovandó, ami tetemes emelésnek nem mondható. 15. §. A szakasz meghatározza a készpénzben lerovandó ítéleti illeték mérvét s az illeték alapját. Ebben a szakaszban két igen fontos rendelkezés van : az egyik az, hogy megváltoztatja az eddig érvényben levő azt a rendelkezést, hogy a készpénzben lerovandó illeték alapját a megítélt érték képezi s e helyett kimondja, hogy az illeték ebben az esetben is éppen úgy, mint a bélyegekben lerovandó ítéleti illetékeknél, a per, illetőleg az eljárás tárgyának értéke után fizetendő. A másik fontos rendelkezés az, hogy a készpénzben lerovandó ítéleti illetékeknél is fokozatos lerovást állapít meg s a magasabb Összeg után magasabb százalékkal meghatározott illetéket követel. Mind a két intézkedés teljesen jogos ós méltányos s azt az aránytalanságot és ellentétet kívánja eloszlatni, amely a jelenleg érvényben levő törvényes rendelkezések mellett, a nagyobb értékű ügyek javára a kisebb értékű ügyekkel szemben fennáll. Ha az ítéleti illeték mértékéül az ítélet alá kerülő tárgy értékét fogadjuk el, nem lehet semmivel megokolni azt, hogy bizonyos értékhatáron túl csak a megítélt tárgy értéke vétessék a mérv megállapításánál alapul. Az egyenlő elbánás elvénél fogva, amelyet a közszolgáltatások megállapításánál a lehetőségig szem előtt kell tartanunk, csakis a per, illetőleg az eljárás tárgyának értéke lehet minden esetben a helyes alap, mert ez jelzi azt az értéket, amelyre nézve a bíróság működése igénybe vétetett. Ugyancsak az igazság és méltányosság szempontjából vált szükségessé a készpénzben fizetendő illetékek fokozatos megállapítása is, hogy a kisebb ós nagyobb értékű ügyekre nehezedő illetókteher arányosabbá tétessék s az ellentét kiegyenlítessék s hogy a fokozatos adóztatás elve is megvalósíttassák. A fokozatnak a megállapításánál azonban el kellett térni a többi fokozatban megállapított értékhatároktól, mert ennek az illetéknek 10.000 K-ás fokozatok szerint való emelkedése, a 200.000 K értéken túli határnál, aránytalanul magas százalékot eredményezne. Az emelkedés a jelenlegi állapothoz képest így is 05°/o, ami főleg nagyobb értéknél eléggé jelentékeny.
