Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

ÍÓtÖ. szám. 439 12. §. A szakasz első és negyedik bekezdése alatt felvett rendelkezés, eltekintve az illeték igen csekély emelésétől, a jelenleg is érvényben levő szabályokból van átvéve s a rendelkezések fentartása teljesen indokolt. Az a rendelkezés, hogy abban az esetben, ha a felek kártérítési igényt is támasztanak és a kártérítési összegnek megfelelő ítéleti illeték többet tenne ki, mint 6 K, akkor ez a nagyobb illeték rovandó le, a bélyeg és illetékszabályok azon intézkedéséből folyik, hogy ha több érték áll rendelkezésre, az illetéket mindig a legmagasabb érték után kell fizetni. A szakasz második és harmadik bekezdése alatti rendelkezések abban lelik magyarázatukat, hogy az ott megjelölt határozatok már fontosabb, nagyobb értékű ügyekre vonatkoznak, nem volna tehát móltányos azokat az ügydöntő ítéletek után megállapított illeték alól elvonni. 13. §. A 13. §. elsŐ bekezdése alatti rendelkezés a házassági ügyekben keletkező ügydöntő illetékköteles határozatokat sorolja fel. Határozott rendelkezés foglaltatik a szakaszban arra nézve is, hogy ha a felek vagyonjogi keresetet vagy viszontkeresetet is érvényesítenek, az illeték megállapításánál melyik érték veendő alapul. A második bekezdés alatt a jelenlegi állapottal szemben az az újítás foglaltatik, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet után az illetéket meg kell fizetni s ez az illeték a felbontó ítélet után járó iletékbe be nem tudható. Ennek a rendelkezésnek az az indoka, hogy ez a két ítélet két teljesen különálló bírói eljárás lefotytatása után hozatik meg, a két illeték tehát két teljesen különálló. bírói működésnek az ellenszolgáltatását képezi. A szakasz utolsó bekezdése alatt felsorolt határozatok olyan ügyekre vonatkoznak, amelyek nagyobbrószében a határozatok eddigelé illetékmentességben részesültek, ez indokolja a kisebb összegű határozati illeték megállapítását. Mert amíg egyrészt nem • volna indokolt ezekre a határozatokra nézve az illetékmentességnek továbbra való fentartása, viszont nem lenne méltányos azokat aránytalanul magas illetékkel megterhelni. 14. §. Rendelkezik az elsőbírósági ítéletek után bélyegekben lerovandó határozati illetékről; e szakasz rendelkezése alá esik 5.000 K értékig terjedő ügyekben minden elsőbírósági ítélet azoknak a kivételével, amelyek a 11. §-ban, a 12. §. első bekezdésében és a 13. §. harmadik bekezdésében foglaltak szerint csekélyebb határozati illetékkel vannak megróva. Az illeték mérvének megállapításánál csekély eltéréssel meg vannak tartva azok az értókfokozatok, amelyek az ítéleti illeték szempontjából az 1894. évi XXVI. t.-cikk 9. §-ában megállapíttattak. Az eltérés az 1.000 K-án túli értéknél jelentkezik, ahol az eddigi 1.600 K-ás fokozat helyett 1.500 K-ás fokozat van beillesztve, s a 2.000 K-ás fokozaton túl még 2.500 K-ás fokozat állíttatott be a perrendtartásban megszabott értékhatárnak megfelelően.