Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről
1078. szám. 429 képzelhető, hogy az átalányösszegek a bíróság által állapíttatnának meg és szedetnének be s ebből folyólag a bírósági személyzet ezen ténykedései ellen emelt kifogások és panaszok a bíróságok által intéztetnének el. Ilyen rendelkezés a bíróság személyzetét tulaj donkópeni hivatásától vonná el s nem is volna másként keresztülvihető, mint új szervek létesítésével, ami ismét a pénzügyi kincstár súlyos megterheltetóst idézné elő s fokozná az amúgy is nagy tisztviselői létszámot. El lehetne ugyan képzelni az átalányrendszer olyan alakját is, amely szerint a megállapítandó átalányösszeg bizonyos értékhatárig bélyegekkel lenne lerovandó s csak e határon felüli értékre vonatkozó ügyekben teljesíttetnék az átalány befizetése ae adóhivatalok előzetes kiszabása alapján. Eltekintve azonban attól, hogy ennél a vegyes rendszernél a bélyegekkel lerovandó átalányra nézve azok a hátrányok, amelyek a- mostani bélyegadórendszerrel szemben felhozatnak, nagy részben fenmaradnának, mert ennek a rendszernek ez a része kevésben térne el a mostani bólyegadórendszertől, ez a rendszer igen nagy mérvben megszaporítaná a teendőkkel máris túlságosan megterhelt adóhivatalok munkáját úgy, hogy e rendszer végeredményében ismét személyzetszaporításra vezetne s a kincstár kiadásait igen lényegesen emelné. Ezenfelül a bíróságok a különböző bírói cselekményeknek illetékkiszabás végett való közlésével lennének megterhelve s a közlésnek bármi okból való elmaradása esetén a kincstárt tetemes károsodások érhetnék. Amidőn még utalok arra, hogy szegényebb sorsú perlekedő feleknél igen gyakran nehézségekbe ütköznék a jelentékenyebb összegű átalány egyszerre való lefizetése is, míg az időközönként felmerülő s egy-egy alkalommal az átalánynál jóval csekélyebb összegű illeték lerovása ezekkel szemben sem képez súlyos terhet, s midőn még felemlítem, hogy a kincstárra nézve nem közömbös az, hogy a bélyegadórendszer mellett egyszerűbben, gyorsabban és biztosabban jut a törvényes bevételéhez, mint az átalányrendszer mellett, azt hiszem kellően megvilágítottam, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben az állami igazgatás mai viszonyai között a kincstár nagy érdekeinek kockáztatása nélkül nem térhetünk át bizonytalan pénzügyi eredménnyel járó ilyen új rendszer megvalósítására. Azok a javaslatok, amelyek a most ismertetett átalányrendszer mellett még felmerültek, amelyeknek a lényege az, hogy bizonyos bélyegben lerovandó kezelési illetéken kívül, mely a kereset benyújtásakor lenne esedékes, egyedül a bírósági határozatokat vonjuk illeték alá, tulaj donképen az átalányrendszernek s a bélyegadó rendszernek, illetőleg e rendszerek főbb intézkedésének egyesítéséből állanak s az ilyen rendszer meghonosításával szemben mindazok az aggályok fenforognak, amelyeket a most ismertetett vegyes rendszerrel szemben felsoroltam. Már az 1894. évi XXVI. t.-c. megalkotása alkalmával beható tanulmány és vizsgálat tárgyát képezte az a kérdés, hogy nem lenne-e célszerűbb és helyesebb a törvénykezési illetékek lerovásánál a létező bélyegadórendszer helyett más rendszerre áttérni; azonban már ezen alkalommal arra az álláspontra helyezkedett az akkori pénzügyminister, hogyha az államkincstárnak a törvénykezési illetékekből eredő jövedelmét veszélyeztetni nem akarjuk, meg kell maradnunk a bólyegadórendszer mellett. Ez a, rendszer már évtizedek óta teljesen megszokottá vált, eléggé simul magához a bírói eljáráshoz, amennyiben a nagyobb számú és terjedelmű irathasználat rendszerint nagyobb mérvű bírói működés igénybe vételének a
