Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

430 1078. szám jele, méltányos tehát az ilyen ügyekben a nagyobb összegű ellenszolgáltatás követelése ; ezenkívül ez a rendszer szolgálja némileg az igazságügyi szempontokat is, amennyiben az iratok nagyobb terjedelmének némi korlátozását eredményezi. E törvényjavaslat alapelveinek megállapításánál az 1894. évi XXVI. t.-c-ben foglalt alapelveket vettem irányadókul, mert eltekintve attól, hogy nem tartom helyesnek a már megszokott s az életbe teljesen átment ós bevált rendelkezéseknek kényszerítő okok nélkül való gyakori változtatását, a most említett törvény már a megalkotásakor is úgy volt tervezve, hogy az abban foglalt rendelkezések a megalkotandó végleges illetékreform munkálatba beleillesztessenek. Ennek a célzatnak kifejezés van adva a törvényjavaslat indokolásában a következőkkel: »egyelőre be kell érnünk azzal, hogy az érvényben álló bélyeg- és illetékszabályok egyes főbb részei — párhuzamosan az igazságügyi reform haladásával — oly értelemben javíttassanak, illetve szabályoztassanak, hogy azok egy végleges illetéktörvénybe könnyen beleilleszthetők legyenek.« A polgári perrendtartásban megvalósított rendszer némi eltéréssel az 1893. évi XVIII. t.-c.-ben foglalt rendszerrel azonos s a polgári perrendtartás rendelkezései által azok a főbb elvek, amelyek már a sommás eljárásról szóló törvényben meg voltak valósítva, a törvényszók hatáskörébe utalt perekre is alkalmaztatnak. Az 1894. évi XXVI. t.-c. a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikkel kapcsolatosan készült, rendelkezései megfelelnek a sommás eljárásról szóló törvényben foglalt alapelveknek; minthogy pedig az 1894. évi XXVI. t.-c. rendelkezései a sommás eljárásra alkalmazva a gyakorlatban legnagyobb részben eléggé beváltak, nincs komoly ós számbavehető indok arra, hogy ennek a törvénynek már bevált és megszokott rendelkezéseit mellőzzük s más rendszerre térjünk át most, amikor az új perrendtartás által a sommás eljárás főbb elvei a törvényszéki eljárásra kiterjesztetnek. Ezért tartom a leghelyesebbnek, ha ezen alkalommal az 1894. évi XXVI. t.-c.-ben foglalt rendszer mellett megmaradunk, a helyeseknek elismert alapelveket fentartva, azokat a gyakorlatban "szerzett tapasztalatok alapján pótoljuk, a rendelkezések hiányait kiegészítjük s a jogos kívánalmaknak megfelelően módosítjuk, a szövegezés félreértésekre alkalmas homályosságait világosabb szövegezéssel helyettesítjük s a perrendtartás életbeléptetése folytán szükségessé vált újabb rendelkezéseket véve fel, az újabb törvényt a perrendtartással minden irányban összhangzásba hozzuk. Ezt a célt tartva szem előtt, a jelzett törvények ilyen átdolgozása mellett egyrészt az újabb törvénynek a gyakorlatba való átvitele sokkal simábban történhetik meg, másrészt az alkalmazása lesz megkönnyítve az által, hogy a már megszokott rendelkezések közül azokat, amelyek helyeseknek találtattak, nem mellőzzük, hanem azoknak szélesebb körben való alkalmazása válik lehetségessé úgy, hogy ezek a rendelkezések a törvényszéki eljárásra is kitérjesztetnek s ezáltal a szabályok egyöntetűek lesznek. Ami a jelen törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseknek az 1894. évi XXVI. t.-c.-ben foglalt határozmányoktól való eltérését illeti, a leglényegesebb eltéréseket a következőkben ismertetem: Az 1894. évi XXVI. t.-c. érintetlenül fentartofcta a régibb törvényeknek és szabályoknak a beadványok, jegyzőkönyvek, közbenszóló kérdésekben hozott határozatok és felfolyamodások illetékmérvének megállapítására vonatkozó azt a rendelkezését, hogy ezek az illetékköteles iratok és hatá-