Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről
10 1058. szám. Több kérdésben épen a Btk.-ben egyéb kérdések szabályozásánál kifejezésre jutó gondolatok értékesítésével kívánja jogunkat továbbfejleszteni. Önként értetődik, hogy hasznosítja a külföldi törvények és javaslatok anyagából meríthető tanulságokat is. 1. Fennálló jogunk ezreket és ezreket ruház fel az államakaratnak kiképzésére ós keresztülvitelére irányuló hivatással, ami reájuk nézve sajátos joghelyzetet teremt. Ennek a joghelyzetnek egyik eleme a közfunkcionáriusnak e minőségében való különleges büntetőjogi védelme és különleges büntetőjogi felelőssége. Amikor a büntetőtörvény meghatározza, hogy alkalmazása szempontjából kit kell hatóságnak és hatóság közegének és kit közhivatalnoknak tekinteni, a közmegbizottak közül kiválasztja azokat, akiknek alkalmazását olyannak ítéli, hogy az bizonyos fokozott védelem nyújtását és fokozott felelősség megállapítását igényli. Törvényszerkesztési szempontból egyszerű volna a két kategóriának egybevonása. Államigazgatásunk szervezetének ós működésének behatóbb vizsgálata azonban arról győz meg, hogy ez az egyenlősítés több esetben a védelem szempontjából szükségtelen kiemelésre, a felelősség megállapítása szempontjából pedig megokolatlan szigorra vezetne. Ezért a törvényjavaslat magáévá teszi azt az álláspontot, amelyet a Btk. is képvisel, és élesen külön tartja egyrészt a hatóságoknak és közegeiknek, másrészt a közhivatalnokoknak osztályát. A két kategória továbbra is nem az egybevágó, hanem az egymást metsző körökkel jelképezhető. így a kir. közjegyzőt e minőségében mindig közhivatalnoknak kell tekinteni, de ha nem hatóság megbízásából jár el, p. o. ha végrendelkezésnél működik közre, nem hatóság közege. Az autóbusz kalauzát és a hajóskapitányt viszont hatóság közegének kell tekinteni, de nem egyszersmind közhivatalnoknak. 2. A törvényjavaslat általában állapítja meg, kit kell a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából hatóságnak tekinteni. A Btk. 164. §-ának elhelyezéséből ugyanis nyilvánvaló, hogy annak rendelkezése cs.upán a Btk. II. részének V. fejezetére irányadó. Mikor tehát a Btk. ezen a fejezeten kívül említ hatóságot, ez elnevezés alatt a hatóság közjogi fogalmát kell érteni. Ennek a vegyes fogalomhasználatnak nincs benső jogosultsága. És egészen visszássá teszi a helyzetet a kir. Kúriának az a döntése, hogy a Btk. IL részének VI. fejezete szempontjából is a 164. §. rendelkezése irányadó, bárha a VI. fejezet nem tartalmaz utalást erre a §-ra. A tör vény szerkesztés technikájának mai álláspontja az, hogy a Btk. egészére kiterjedő körülírást a Btk. általános részébe veszik fel. Miután azonban ez a helyes megoldás a jelenlegi részleges reformnál szerkesztési nehézséggel járna ós az, hogy a Btk. általános részébe csupán a hatóság elnevezés értelmezését vennők fel, félreértésre és fcéves következtetésekre vezethetne, a javaslat az egész törvényművet önálló jelleggel ruházza fel ós egyszersmind a régi körülírást hatályon kívül helyezi. 3. A törvényjavaslat is szükségesnek tartja a védeni kívánt alanyok körének kettéválasztását, de ezt a maitól eltérő alapon eszközli. A törvényjavaslat erősebb védelmet nyújt a hatóságnak ós a hatóság tagjának, mint akik az államigazgatásban kiemelkedőbb hivatást töltenek be. A hatóságnak közege kisebb fokú védelemnek részese. i~ , . ^ „ . .
