Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről
1058. szám. 11 Ezzel a megoldással, amely közhasználatú és jogilag szorosan körülhatárolt fogalmakon nyugszik és amely mellett lehetővé vált annak a körülírásnak elhagyása, amellyel bírói gyakorlatunk — miként azt fentebb a 7. lapon említettem — nem tudott megbirkózni, a törvényjavaslat megnyugtatóbbá teszi a bifurkáeiót és számos kontroverziának veszi elejét. Nem kívánom elhallgatni, hogy a külföldi törvények ós javaslatok legtöbbje nem ismer ily kettéosztást és a szóles büntetési tétel keretében a bíró feladata annak kifejezésre juttatása, hogy mennyire magaslik ki a megtámadott szerepe az államigazgatásban. Bírói gyakorlatunk azonban oly kevés érzéket tanúsít az ily egyéniesítés iránt, hogy a törvény útmutatása elkerülhetetlen. 4.- A törvényjavaslat mind a hatóságot, mind pedig közegót az akadályozással és a kényszerítéssel szemben egyedül hivatásuknak jogszerű gyakorlásában védi. A jogszerűség kellékének a bűncselekmény tényálladóki elemei közé való felvétele fontos lépés a polgári szabadságjogok -biztosítékainak kiépítésében. A hatóság és közege akkor jár el hivatásának gyakorlásában, ha az a feladat, amelynek megvalósítására az ő tevékenysége irányul, általában közfeladat és az illető államigazgatási tennivaló végezósére terület ós idő tekintetében is ő van hivatva, feltéve, hogy közfunkcionárius minőségében lépett fel. A hivatás gyakorlásának jogszerűsége pedig azt jelenti, hogy a hatóság és közege eljárásában az államigazgatás meghatározott rendjének lényeges szabályait megtartja. Az államigazgatás különböző ágaiban különféle eljárási szabályok érvényesek. Néhol a szabályozás kimerítő az apró részletekig, másutt csupán a főelveket tartalmazza. Némely jogforrás az eljárási szabály megtartását az államigazgatási tény érvényességének kellékéül állítja fel, más esetben az ügy természetéből és a szabály tartalmából kell következtetni az eljárási rend megtartásának fontosságára. És vannak nem lényeges szabályok is. Ezt a konkrét esetben a bíró állapítja meg és e tekintetben nem lehet döntőnek venni azt, hogy az illető eljárási szabályt törvény vagy pedig más jogforrás határozta-e meg. A törvényjavaslat minden fokú hatóságot és közeget csak hivatásának jogszerű gyakorlásában részesít védelemben és a védelem nem a funkció minőségéhez igazodik. | Itt kell kiemelnem azt a kérdést, mikor jár el hivatásának jogszerű gyakorlásában az a hatóság vagy közeg, aki nem közvetetlenül" a törvényt hajtja végre, hanem csupán valamely akaratelhatározó szerv döntésének kivitelére van hivatva ós hogy jelesül védelemben rószesül-e az, aki az akaratelhatározó szervtől eredő, de nem »hivatásának jogszerű gyakorlásában* keletkezett intézkedést hajt végre. Minden közfunkcionáriusra önállólag kell megítélni a védelem előfeltételeinek jelenlétét. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a követelményt hogy a közfunkcionáriusnak ösmernie kell feladatait, valamint elvégzésük módjának szabályait ós hogy a végrehajtó szervet a bírálatnak bizonyos foka még az államigazgatásnak legszorosabb fegyelmet tartó ágazatában is megilleti. A Btk. 474. §-a, mely szerint nem esik beszámítás alá az a közhivatalnok vagy a fegyveres erőnek az a tagja, aki a Btk. 472. vagy 473. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetésével törvényes felsőbbsógének jogos hatáskörében kiadott rendeletét teljesítette, a közfunkcionáriusnak csupán büntető2*
