Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről

1058. szám 7 esetében kellő védelem nélkül maradna. Viszont ha az erőszak vagy a fenyegetés nem a társashatóságot gyakorló személyek összessége, hanem ily hatóságnak tagja ellen irányul, a támadás a 165. §. súlya alá esik. De ismét a 163. §-t kell alkalmazni, ha oly tagról van szó, akinek közreműködése eldöntötte az államakaratnak bizonyos értelmű kialakulását, így ha szavazattöbbséggel határozó társashatóságnál egyenlően oszlanak meg a szavazatok ós a döntő szavazatra jogosult ellen használták az erőszakot vagy a fenyegetést. Az a megkülönböztetés is nélkülözi a törvényes alapot, hogy a 163. §. az elhatározó, a 165. §. pedig a végrehajtó szervekre vonatkoznék. A már elrendelt lefoglalást eszközlő vizsgálóbírót a 163. §. védi; a 165. §. pedig a bekisérést elhatározó rendőr védelme felől is rendelkezik. 3. A Btk. 165. §-a alá eső bűncselekmény szenvedő alanya: a hatóságnak küldöttsége, választmánya, bizottsága, hivatalnoka vagy más közege, vagy pedig a küldöttségnek, választmánynak, bizottságnak tagja vagy közege. Kimaradt a felsorolásból a hatóság által nem a saját tagjaiból alakított bizottság, valamint az ily bizottságnak tagja és közege. 4. Némely bírói határozat azt a felfogást juttatja érvényre, hogy a hatáskörén belül tevékeny hatóság vagy közeg akadályozása mindig büntetés alá esik, hogy az ily értelemben törvényes eljárással szemben egyáltalában nincs helye ellenállásnak és hogy akkor is »a törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában* működik a hatóság vagy közeg, ha az eljárás szabályait figyelmen kívül hagyja. Máskor pedig belebocsátkozott a bíróság még annak vizsgálatába is, hogy az alakilag kifogástalan eljárás valóban a törvényben elvontan foglalt államakaratnak konkretizálása-e és felülbírálva az eljárásnak anyagi helyességét, felmentő ítéletet hozott, amikor a hatóság vagy a közeg feladatát tévesen fogta fel, helytelenül járt el és a vádlott ily eljárásnak szegült ellene. Nem talált a bírói gyakorlat ebben az elsőrendű gyakorlati jelentőségű kérdésben megbízható vezérfonalat büntetőjogi és közjogi irodalmunkban sem. 5. A Btk. 167. §-ának a veszélyes fenyegetésre vonatkozó körülirása nem elég rugalmas. Maga a törvény túlságosan korlátozza a bírót, amikor csakis a bűntettel vagy a vétséggel való megfenyegetést nyilvánítja a megfélemlítés alkalmas eszközének. És a bírói gyakorlat — a Btk. javaslata miniszteri indokolásának egyes tételeire ós tekintélyes írók nyilatkozataira támaszkodva — még szűkebbre vonta a fenyegetés fogalmi körét. E szerint csakis a fizikumot, tehát az életet és a iesti épséget veszélyeztető bűncselekménnyel való fenyegetés jöhet itt számításba ós ez is csak akkor, ha magát az illető közfunkcionáriust veszélyezteti, köz vetetlenül, szemtől-szembe. Az erőszaknál nem kellók az ellentálló képesség megsemmisítése. A személyre közvetve ható erőkifejtés is megállapítja a bűncselekményt. Már csak ezért sem helyes, hogy a törvény ós a birói gyakorlat a fenyegetéssel szemben nem határozottságot és erólyt követel meg a közfunkcionáriustól, de — heroizmust. 6. A Btk. 165. §-ában meghatározott büntetés a gyakorlatban túlszigorúnak bizonyult. Az az értékelés, amely unifikálja az államélet legmagasabb funkcionáriusát a legalsóbbrendű tennivalók elvégezésére hivatott közeggel, amely szerint a miniszternek vagy a Kúria elnökének tettleges bántalmazása egyenlő súlyos a hirdetést kidoboló községi kisbíró meglökésóvel, nem alapszik az életviszonyok reális mérlegelésén. Mikor pedig a törvény a védeni kivánt személyek