Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről
8 1058. szám. egész körére oly egységes büntetési tételt: három évig terjedhető börtöne állapított meg, amely büntetési tétel csupán a súlyosabb eseteknek volna megfelelő, szükségkép előállott az az eredmény, hogy a bíróságok az eseteknek túlnyomó többségében a rendes büntetési tétel legkisebb mórtékét is túlszigorúnak ítélték ós a Btk. 92. §-ának tömeges alkalmazásával fogházbüntetést állapítottak meg. Nem ismeretlen előttem bíróságainknak, főleg pedig az elsőfolyamodású bíróságoknak az a különös hajlandósága, hogy kellő egyéniesítés nélkül előszeretettel közelítik meg és alkalmazzák a büntetési tétel minimumát és veszik igénybe a csupán rendkívüli esetekre szánt kivételes enyhítés jogát. A közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913: XXI. t.-c. 8. §-ában magam kezdeményeztem ennek részleges ellensúlyozására oly intézkedést, amely legalább ezekkel a bűntettesekkel szemben kizárja a büntetőhatalom elgyengülésére vivő lanyhaságot. Mikor azonban a bűnügyi statisztika arról számol be, hogy az 1884. évben hatóság ellen való erőszak miatt elítélt 1137 személy közül 523, az 1888. évben elítélt 1683 személy közül 931, az 1905. évben elitéit 2410 személy közül már 2145, az 1908. évben elítélt 2879 személy közül pedig 2761 ítéltetett fogházra, ebből félreismerhetetlen, hogy a bíróságok a 92. §-t törvényes rendeltetésétől elvonják és ezzel az egész büntetési rendszert denaturalizálják, csakhogy értékítéletüknek és erkölcsi meggyőződésüknél; megfelelő büntetési tételt szabhassanak ki. 7. A Btk. 166. §-a bizonyos személyeket a büntetőjogi védelem szempontjából a hatóság közegének jellegével ruház fel. A felsorolásnak mindhárom pontjában foglalt körülírás módosításra ós pedig részben helyesbítésre, részben kiegészítésre szorul. 8. A Btk. miniszteri javaslata egyáltalában nem tartalmazott intézkedést az országgyűlési tagok személyének ós hivatásának oltalma felől és a Btk. 163. §-ának harmadik bekezdése egyik országgyűlési képviselőnek a képviselőházi tárgyalások alkalmával elhangzott felszólalása folytán az igazságügyi bizottságnak pótlólag tett jelentése alapján került be a törvénybe. Kétségtelen, hogy az a rendelkezés, amely bünteti azt, aki erőszakot vagy veszélyes fenyegetést követ el az országgyűlésnek valamely tagja ellen abból a célból, hogy őt hivatása gyakorlásában megakadályozza vagy valaminek elhatározására vagy valamely intézkedésre kényszerítse, továbbá amely bünteti és pedig súlyosabban a csoport által elkövetett erőszakot vagy veszélyes fenyegetést, a miniszteri javaslatnak súlyosan érezhető hiányát küszöbölte ki ós erős biztosítéka annak, hogy az országgyűlés tagja illetéktelen kényszerítő befolyásolás nélkül tölthesse be hivatását. De szembeötlő, hogy az az alapgondolat, amelyből annak idején a felszólaló képviselő, valamint az igazságügyi bizottság igen helyesen kiindult, a törvénybe került szövegben nem jut teljesen kifejezésre. A Btk. 163. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés bevezető mondatából az következnék, hogy a törvény az országgyűlés tagjának védelmét a hatóság védelmével egyenlő fokúvá teszi. A rendelkezés további része azonban csak az akadályozás vagy a kényszerítés célzatával történt tettleges erőszakot és veszélyes fenyegetést kriminalizálja. Ennek folytán az a kivételes védelem, amely a hatóságnak már a csoportosulással szemben osztályrésze, hogy nevezetesen már a célzatos összegyülekezósben megnyilvánuló támadási előkészületet mint bevégzett bűncselekményt kell büntetni, az országgyűlés tagját nem illeti meg.
