Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.
Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről
1057. szám. 471 magyarországi alpereseket oly bíróság elé, amelynek illetékességót nem akarjuk kölcsönösen elismerni. A 3. cikkben meghatározott illetékességi okok valamelyikének fennforgása a kölcsönös végrehajthatóság feltétele, de az illetékességi okoknak ez a szabályozása egyebekben nem érinti a két államban a peres eljárásra nézve megállapított illetékesség belföldi rendjót. A perbíróság illetékességét ezentúl is az erre nézve irányadó belföldi jogszabályok szerint kell megítélni. Csakis akkor, amikor az egyik államban hozott bírói határozatot a másik államban kell végrehajtani, kerül szóba az, vájjon a jelen szerződésben meghatározott valamelyik illetékességi ok tennforog-e. Ennek igazolását, ha már előbb meg nem törtónt volna, a végrehajtás kérésénél pótolni kell. A végrehajtás híróságának nem feladata az, hogy vizsgálja, minő rendelkezések alapján állapította meg a per bírósága saját illetékességét. Ezt kizárólag a perbíróság saját államának joga szerint ítéli meg. Ha például a felperes az osztrák perbíróságot a faktúra-illetékesség alapján vette igénybe, azonban ezen'dvül egyúttal oly illetékesség is fennforog, amelyet a 3. cikk i—15. pontjainak valamelyike foglal magában, a felperes a végrehajtás kérésénél utólag előadhatja ós bizonyíthatja ezt az utóbbi illetékességi okot. Minthogy a végrehajtási bíróság nem vizsgálja azt, hogy a perbíróság minő illetékességi szabályok szerint járt el, a 3. cikk 1—15. pontjaiban foglalt valamelyik illetékességi ok fennforgása esetében a végrehajtás megtagadására nem szolgálhat okul az sem, hogy a magyar bíróság illetékességét a Pp. 46. §-ának igénybevételével, vagy az osztrák bíróság a Jurisdiktionsnorm 101. §-ának igénybevételével állapította meg. Viszont az is lehetséges, hogy a perbíróság perrendtartása a perre vonatkozó illetékesség megállapítása végett többet követel, mint amennyit jelen szerződós a végrehajtás előfeltételéül megszab. A végrehajtás bírósága az illetékességet ilyen esetben is csupán a jelen szerződés 3. cikkében foglalt illetékességi szabályok alapján vizsgálja. A 3. cikkben felsorolt egyes illetékességi okokra a következőket jegyzem meg: 1. Az alperes általános illetékessége. Az alperes általános illetékességét a Pp. 19 —25. §-ai és az osztrák Jurisdiktionsnorm 65—75. §-ai szabályozzák. A szerződés szerint az alperes általános illetékességét a per bíróságának joga szerint kell megítélni. A magyar végrehajtő bíróság tehát az osztrák perbíróság jogát, az osztrák végrehajtó bíróság pedig a magyar perbíróság jogát fogja figyelembe venni. A magyar és az osztrák illetékességi rendszer az általános illetékesség szabályozásában lényegileg ugyanazokból az elvekből indul ki és csak kisebb részletekben mutatkoznak eltérések. Nem volna indokolt, hogy abban az esetben, ha az osztrák bíróság Ausztriában lakó, vagy ott egyébként általános illetékességgel bíró alperes ellen marasztaló ítéletet hoz, a végrehajtás végett megkeresett magyar bíróság, hacsak kizárólagos illetékesség esete nem forog fenn, vizsgálat tárgyává tegye, vájjon az illetékesség a magyar törvény értelmében is megáll-e vagy nem. A magunk részéről ugyanis az illetékességnek, mint a végrehajtás feltételének szerződési szabályozásával főkép a hazánk területén lakó, vagy itt egyébként általános illetékességgel biró személyeket kívánjuk megvédeni, nem pedig az Ausztriában lakó vagy ott általános illetékességgel bíró személyeket. 2. A tartózkodás helyének illetékessége. Ez az illetékesség lényegileg megegyezik a Pp. 26. §-ában ós az osztrák Jurisdiktionsnorm 86. §-ában szabályozott illetékességgel.
