Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

470 1057. szám. alkalmas a nemzetközi forgalomra, mert kibocsátására a bíróság csak abban az esetben illetékes, ha a fizetési meghagyás az adósnak a. bíróság területén vagy székhelyén kézbesíthető (Pp. 589. §). Ami a polgári bíróságoknak pénzbírságban vagy pénzbüntetésben marasztaló határozatait illeti, ezeket megtorló természetüknél fogva az 1878 : V. t.-c. 18. §-ából levont analógiára támaszkodva rekesztiki a szerződós a kölcsönösen végrehajtható határozatok sorából. A 3. cikkhez. A 3. cikk, amely az illetékességet szabályozza, a szerződésnek legfontosabb része. Amint már kifejtettem, e téren mutatkozott a legtöbb baj és e téren kell különösen megvédeni a magyar alpereseket az ellen, hogy minden alap nélkül ne vonják őket perbe osztrák bíróság előtt. Említettem azt is, hogy a szerződós 3. cikke a jelenlegi bajokon azzal segít, hogy taxatíve sorolja fel azokat az illetékességi okokat, amelyeknek fennforgása az ítéletek kölcsönös végrehajthatóságához szükséges és hogy obből a taxativ felsorolásból kihagyja azokat az illetékességi okokat, amelyek a magyar alperesek védelme szempontjából aggályosak. Ilyen az osztrák faktúra-illetékesség (Jurisdictionsnorm 88. ij-ának 2. bekezdése), a magyar könyvkivonati illetékesség (Pp. 32. §.), valamint a vagyon fekvésének illetékessége (Pp. 27. §-ának 1. bekezdése, osztrák Jurisdictionsnorm 99. §-ának 1. és 2. bekezdése). Ezek az illetékességi okok tehát nincsenek is a 3. cikkben felsoroltak között. A 3. cikk csakis a bírói illetékességről szól. A perbíróságnak hatáskörét vagyis azt, hogy az ügy első fokban járásbíróság (Ausztriában: Bezirksgericht) vagy pedig törvényszók (Ausztriában: Kreis-, Landes- vagy Handelsgericht) hatáskörébe tartozik-e, vagy hogy a fellebbviteli eljárásban a megfelelő fellebbviteli bíróság járt-e el, a végrehajtás végett megkeresett bíróság nem vizsgálhatja. A 3. cikk bevezető rendelkezése mindenekelőtt kimondja, hogy a per bíróságának in concreto kellett illetékesnek lennie, nem pedig pusztán in abstracto, vagyis magának a perbíróságnak, nem pedig a perbíróság államában valamely bíróságnak kellett illetékesnek lennie. Ez az álláspont, amely eltér az osztrák jog, valamint az eddigi magyar jog álláspontjától, megfelel a Pp. 414. •§. 1. pontjában a magyar törvényhozás által elfoglalt új álláspontnak. Nem szabad lehetővé tenni azt, hogy az a magyar alperes, aki például számolt azzal, hogy őt Bécsben perlik, Ausztriának valamely félreeső és talán nem is könnyen megközelíthető községében legyen perelhető. A 3. czikk bevezető rendelkezése egyúttal isimondja azt is, hogy nem fogjuk végrehajtani az osztrák ítéletet, ha a perben a magyar törvény szerint, valamely magyar bíróság volt kizárólagosan illetékes. Ez a szabály kiterjed arra az esetre is, ha a magyar törvény szerint a kizárólagosság nem meghatározott belföldi bíróságra, hanem (mint például a Pp. 43. §-ának 3. bekezdésében), általában a hazai bíróságokra nézve van megállapítva. Az illetékesség vizsgálata csak az 1. cikk 1. pontjában megjelölt bírói határozatok végrehajtásánál foglal helyet. Ellenben az 1. cikk 2—6. pontjaiban megjelölt végrehajtható okiratok álapján kórt végrehajtásnál az illetékesség vizsgálatának nincs helye. Ennek oka az, hogy az illetékesség vizs-. gálatával csak azt akarjuk elérni, hogy polgári peres ügyben ne idézzék a.