Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

462 1057. szám. nossági illetékesség. Ennek értelmében, ha egy másik államban osztrák állampolgár ellen olyan illetékességi ok alapján lehet pert indítani, aminőt az osztrák Jurisdictionsnorm egyáltalában nem, vagy csak bizonyos megszorítással ismer, akkor az osztrák bíróság előtt ily állam polgárait a hazájuk törvényének megfelelő illetékességi ok alapján is perbe lehet vonni. Ennek az illetékességi oknak alapján az osztrák felperesek a magyar alpereseket az 1868 : LIV. t.-c. 35. §. 2. bekezdésében szabályozott könyvviteli illetékesség igénybe vételével perlik osztrák bíróság előtt. 2. Mindezek a körülmények oda vezettek, hogy az új magyar polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. t.-c. (Pp.) 414. § "cL ©S cl polgári perrendtartást életbeléptető 1912 : LTV. t.-c. (Ppó.) 33. §-a a külföldi bírói ítélet érvényességének elismerését ós belföldi végrehajthatóságát újból szabályozta és» e részben Ausztriára nézve nem vett fel külön rendelkezéseket Mind a Pp. 414. §-a, mind a Ppé. 33. §-a utal mindenekelőtt arra, hogy a külföldi bíróság ítéletének elismerése ós a külföldi közokirat végrehajthatósága tárgyában elsősorban az illető állammal fennálló nemzetközi szerződés irányadó. Nemzetközi szerződés hiányában a Pp. 414. §-a értelmében a külföldi bíróság ítéletét csak bizonyos feltótelek mellett lehet érvényesnek elismerni. E feltételek a következők : a) A külföldi bíróság ítéletét nem lehet érvényesnek elismerni, »ha az a. bíróság, amely az ítéletet hozta, a magyar törvény szerint nem volt illetékes, vagy ha oly illetékességi ok alapján járt el, amely az eljáró bíróság államának törvénye szerint ennek a polgárával szemben nem alkalmazható«. Ez a pont két rendelkezést tartalmaz. Először is követeli, hogy a per külföldi bírósága a magyar törvény szerint illetékes volt legyen. A Pp. tehát, ellentétben az 1881 :LX. t.-c. 3. §-ával, (amely azonban Ausztriát kivéve csak a többi külfölddel szemben nyer alkalmazást), nem elégszik meg az abstract illetékességgel, vagyis azzal, hogy a per külföldi bírósága a magyar törvény által elismert valamely illetékességi ok alapján járjon el, hanem megkívánja azt is, hogy a külföldi bíróság in concreto, vagyis az illető ügyre nézve legyen a magyar törvény értelmében illetékes. A másik rendelkezés, amelyet ez a pont tartalmaz, az, hogy a külföldi ítélet akkor sem ismerhető el Magyarországon érvényesnek, ha azt a külföldi bíróság olyan illetékességi ok alapján hozta, amely a perben eljárt bíróság államának törvénye szerint ennek polgárával szemben nem alkalmazható. Jelentősége ennek a rendelkezésnek az osztrák Jurisdictionsnorm 101. §-ában szabályozott viszonossági illetékesség szempontjából van, amelyről fentebb volt szó. b) A külföldi ítélet továbbá nem ismerhető el érvényesnek, ha a marasztalt alperes magyar állampolgár ós meg nem jelenése következtében perbe nem bocsátkozott, kivéve, ha az idézés neki saját kezéhez, vagy megkeresés következtében valamely belföldi bíróság útján szabályszerűen kézbesíttetett«. Eszerint abban az esetben, ha magyar állampolgár ellen a külföldi bíróság meg nem jelenés alapján hozott ítéletet, szükséges, hogy az idézést a magyar állampolgár alperesnek külföldön saját kezéhez, vagy megkeresés következtében valamely belföldi bíróság útján, ennek a bíróságnak idevonatkozó joga szerint szabályszerűen kézbesítsék. Ha tehát ez a kellék hiányzik, a meg nem jelenés alapján külföldön hozott marasztaló ítélet Magyarországon nem ismerhető el érvényesnek. c) A külföldi ítélet akkor sem ismerhető el érvényesnek, »ha a fél