Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.

Irományszámok - 1910-980. A közigazgatási bizottság jelentése a belügyminisernek az országgyülési képviselőváélasztó kerületek számának és székhelyének megállapitásáról szóló törvényjavaslata tárgyában

236 980. szám. résznek -juttatott uj kerülettel más vidéket fosztunk meg oly képviseltetóstől, mely fölött az eddig már rendelkezett. — Ha a Duna-Tisza közén a kerületek számát a számok rideg eredménye szerint akarnók szaporítani. Vagy a javaslat szerint tervbe vett kerületeken felül még 25 kerülettel kellene szaporítanunk a kerületek számát, a mi lehetetlenség, — vagy pedig 25 kerületet kellene még elvennünk más országrészektől, — a mivel azonban* kelletén felül vétenénk a múlttal és szerzett jogokkal szemben. A Duna-Tisza köze nyer így is 22 kerületet. Azt mondhatjuk tehát, hogy a javaslat által tervezett összes uj kerületek erre a színmagyar országrészre jutnak. Erdély a tervezet szerint is vészit 9 kerületet. A tekintetbe jövő számadatok szerint azonban 18-cal többet kellene veszítenie. Hogy a javaslat még sem fosztotta meg ezt az országrészt teljes rideg következetességgel még ettől a 18 kerülettől is, annak igen megszívlelendő okai vannak. Mindenek előtt is tekintetbe veendő Erdély történelmi múltja és jelentősége. Már az 1848. évi V. törvénycikk 5. §-a honorálja ezt a történelmi jelentőséget, midőn Erdélynek 96 kerületet ad akkor, mikor a szorosabban vett Magyarországnak Szlavóniával együtt mindössze 377 követe volt. Az 1868. évi XLIII. törvénycikk az erdélyi követek számát 98-ra emeli fel. Már az 1877 évi X. törvénycikk csökkentette az erdólyrészi képviselők számát: 74-re. Mindazonáltal fentartott nem egy erdélyi törpekerületet. Midőn most ezeket a nagyon kis kerületeket megszüntetjük — de nem ragaszkodunk teljes merevséggel ahhoz, — hogy a kerületenkénti választók átlagszáma ebben az országrészben az országos átlagot mindenütt elérje, azt hiszem eleget tettünk abbeli kötelességünknek, hogy az eddig mutatkozott szélsőségeket megszüntessük és nem kell elmennünk addig, a hol a múlttal való könyörtelen szakítás — bár az arányosítás érdekében történik, — maga is a túlzás színezetét veszi fel. De nem csak a múlt, hanem a jövendő is szükségessé teszi az erdélyi kerületek lehető kíméletét. Köztudomású, hogy ez az országrész hazánknak kultúrában leginkább elmaradott része. Ha most, idők folyamán — amint előre látbató — a kultúra itt is megteszi a maga hódításait, a választók száma évről-évre növekedni fog s a fejlődés menete az arányok eltolódására vezet. Mivel azonban a javaslat által Erdélyre nézve tervezett kerületek száma épen a lakosság számarányának felel meg, logikus az a feltevés, hogy mihelyt ezen országrósz lakossága eléri a kultúrában az országos szinvonalat, a kerületekre nézve fennálló aránytalanságok teljesen el fognak tűnni. Erdélyre nézve azonban a kerületek beosztása tekintetében még egv szempont is figyelembe veendő: mentől kisebbek ott a kerületek, annál inkább lesz lehetséges, hogy az ott található kisebb magyar és német szigeteket is szóhoz juttassuk. így fog alakulni a Brassó vármegyében felállítandó új kerületből magyar kerület ós igy fog politikai súlyt nyerni a besztercei magyar érzelmű németség. Áttérve most a kerületeknek a városok és a vármegyei területek között való megoszlására, azt találjuk, hogy a törvényhatósági városokra eső kerületek száma az eddigi állapothoz képest 22-vel, a kerületek eddigi számának felével szaporodik. A r. t. városokat is tekintetbe véve: városi jellegű kerület volt eddig 85, mig a javaslat alapján 105 ilyen kerületre számithatunk. Ez az emel-