Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.
Irományszámok - 1910-980. A közigazgatási bizottság jelentése a belügyminisernek az országgyülési képviselőváélasztó kerületek számának és székhelyének megállapitásáról szóló törvényjavaslata tárgyában
980. szám. 237 kedés első pillanatra talán csekélynek látszik, de nem kell elfelejtenünk, hogy a jelenlegi állapot szerint nagyon sok feltűnően kicsi városi kerület is van, melyeknek különállása továbbra lehetetlennek mutatkozik. Az ország lakosságának egyötöd része lakik jelenleg tjf. és r. t. városokban. A 105 kerület, a tervbe vett 435 kerületnek mintegy egynegyedrésze. Ezeket a számokat tekintetbe véve, azt kell tehát találnunk, hogy a városi lakosság kerületeinek a száma nemcsak arányban van a lakosság számával, de azt meg is haladja. A városi lakosság tehát nagyobb műveltségének és anyagi erejének megfelelően méltányosan nagyobb képviselethez is jut. Ha a törvényhatósági joggal felruházott városi kerületek lélekszámát ós az azokban, valószínűen található választók számát a kerületek számával elosztjuk, azt fogjuk találni, hogy egy kerületre 32.432 lélek, illetve 4.258 választó jut. Ez utóbbi szám, majdnem teljesen megegyezik az országos átlaggal, sőt az egy kerületre eső lélekszám jóval az országos átlagon alul marad. így legmagasabb rendű községeink képviselete kedvező és a mi ezzel összefügg, teljes igazság mutatkozik azoknak a kerületeknek a kijelölésében, melyekben titkos szavazásnak lesz helye. Ha részletesebben nézzük át a törvényhatósági városi választókerületek adatait, azt látjuk, hogy ezeknek a kerületeknek az országos átlagszámnak megfelelő átlagszámai akként állanak elő, hogy mig a székesfővárosban a kerületek nagyobbak lakosság- és választó -számra, mint a vármegyei kerületek, addig a vidéki városok ellenkezőleg bizonyos kedvező elbánásban részesülnek a többi kerületekhez képest. Budapest székesfőváros kerületeinek a száma jóval a matematikai eredmények alapján mutatkozó szám alatt marad. Ha közelebbről vizsgáljuk a fővárosra nézve az előbb emiitett szempontok szerint kiszámított arányszámokat, csakis az összes polgári népességre vonatkozó arányszámról fogjuk azt találni, hogy az a fővárosnak szánt 22 kerület számánál alacsonyabb. Lélekszám szerint Budapestre 20 kerület jutna. Ellenben az írni-olvasni tudó, valamint a jövő választók száma szerint már 30 kerületre, a fizetett egyenes állami adók alapján pedig 73 kerületre tarthatna a főváros igényt. Azt látjuk tehát, hogy a főváros több kerületre való igényeit különösen az itt fizetett adókra alapithatja. Emelné ezenkívül a számot a főváros nagyobb kulturális fejlettsége ós a választóknak ezzel összefüggő nagyobb száma. De az a nagy adóösszeg, a melyet a budapesti lakosság fizet, nemcsak ennek az egy városnak az adója, nagy mértékben részesedik abban az «gész ország. Számos olyan adótétel jut itten kifejezésre, a mely egyenesen a vidéki gazdasági életet terheli és még az olyan adótételek is, a melyek szoros összefüggésben vannak a fővárosi gazdasági vállalatokkal; gyökerükkel mélyen a vidéki életbe nyúlnak bele. Ugyanezt mondhatjuk a főváros kulturális fejlettségénél is; az ország közművelődésének egész élete itt kulminálódik és gyűlik össze. A vidéki kulturális erők nagy hányadát szívja magába a főváros. Ha tehát ezek szerint a fővárosban mutatkozó kulturális és gazdasági fejlettséget a kerületek beosztásánál csakis ennek az egy városnak a javára írnánk, igazságtalanságot követnénk el azokkal az országrészekkel szemben, a melyekben a főváros lüktető élete gyökerét birja. A merev számtani alapokon való ítélkezés csak matematikai, de nem politikai művelet lenne, ha csak számtani alapokból indulnánk ki, fordított jelmezben mutatkoznék
