Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.
Irományszámok - 1910-980. A közigazgatási bizottság jelentése a belügyminisernek az országgyülési képviselőváélasztó kerületek számának és székhelyének megállapitásáról szóló törvényjavaslata tárgyában
980. szám. 235 Nyer a magyarság összesen 32 kerületet, — vészit a nemzetiségi vidék tíz kerületet, — igy az összes haszon a magyarság javára 42 kerület. Ez a számitás ékesen szóló bizonyitéka, hogy az új kerületi beosztás a magyarságnak használ, és hogy teljesen jogosulatlan az a vád, a mely arról beszél, hogy a javaslat szerint a nemzetiségi kerületek száma szaporodnék. Azt vizsgálva, hogy a kerületeknek az egyes országrészek között való megosztásánál a kodifikátor az ismertetett alapelvek szerinti matematikai eredményektől mennyire tért el, a következőket fogjuk találni: A Duna-jobbpartra a tekintetbe vett kulcsok arányában jutna 83 kerület, tényleg javasolva van 79, — a Duna-balpartra jutna 51, javasolva van 55 kerület, — a Duna—Tisza közére jutna 111, javasolva van 86 kerület, — a Tisza jobbpartjára jutna 39, javasoltatik 48 kerület, — a Tisza balpartjára jutna 54, javasolva van 55 kerület, — a Tisza—Maros szögére 49, javasolva van 46 kerület, a Királyhágón túlra jutna 47, javasolva van 65 kerület A számitások alapján előálló számoktól lényegesebb eltérést ezek szerint a Tisza jobbpartján, a Duna—Tisza közén és a Királyhágón túl találunk. A Tisza jobb partján a tekintetbe vett átlagokhoz képest 9 kerület nyereséget találunk ezen országrész javára. Ezt a többletet azonban könnyű megmagyarázni, mihelyt meggyőződünk róla, hogy a többlet Szepes, Sáros és Abauj-Torna vármegyék területére esik. — A szepesi városok régi kulturális jelentősége, a sárosi uri osztálynak különösen a közelmúltban vitt nagyjelentőségű országos szerepe természetessé teszik, hogy akkor, mikor ebben az országrészben amúgy is csökkentenünk kell a kerületek számát, ezt lehetőleg kíméletesen s a javaslat alapgondolatának megfelelően a tradiczionália politikai szerep lehető kiméi étével vigyük véghez. Hasonló a helyzet Abauj Torna vármegyében is. Itt a mathematikai eredmények mindössze 3 5 kerületre mutatnak, ezzel szemben a vármegyének eddig 7 kerülete volt. Az egész javaslatot átfogó gondolatnak felel meg tehát, ha a csökkentést itt is kíméletesen hajtjuk végre, nem fosztva meg a vármegyét csak két kerületétől's ennek ellensúlyozására is kedvező elbánásban részesítve a vármegye székhelyét, Kassa törvényhatósági várost. A történelmi múlt tisztelete vezeti a javaslatot a Duna-Tisza köze és a Királyhágón túli országrész kerületeinek megállapításánál is. Az előbbi országrészben igen tetemes szaporítást, az utóbbiban pedig nagy mérvű csökkentést mutatnak szükségesnek a rideg számok. A Duna-Tisza közén 64-ről 11 l-re, majdnem kétszeresére kellene emelni, a Királyhágón túl 74-ről 47-re, majdnem felére kellene csökkenteni a kerületek számát. Ezt az emelést, illetve csökkentést a maga merev kegyetlenségében véghez vinni lehetetlen. Ha egy országrésztől képviseletének közel felét akarjuk elvenni, nem csak elégedetlenséget és elkeseredést okozunk ebben az országrészben, de tévedést követünk el abban a munkában, melylyel egy-egy vidék elvont politikai súlyát igyekezünk kézzelfogható keretek közé beépíteni, — lévén a politikai múlt már magában véve is oly tényező, mely egy-egy országrésznek különös súlyt kölcsönöz. Hasonlóképen nem tévedhetünk végletekbe egy-egy vidék kerületeinek szaporításánál sem. Ha nem vagyunk arra eltökélve, hogy az ország kerületeinek a számát a végletekig szaporítsuk, — minden egyes, valamely országa 30*
