Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.
Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról
965. szám. 187 Ámbár az értesítésnek az óvatoló személy ügykörébe utalása bizonyoselőnnyel járna, a javaslat számol e részben azzal az agállyal, hogy az óvásköltségét az óvatoló személy részéről teljesítendő értesítések aránytalanul növelnék. Figyelembe veszi továbbá a javaslat, hogy az Egyezmény 11. cikkének szövege kétséget hagy fenn abban a tekintetben, vájjon az óvatoló személy által teljesített értesítés felmentené-e az értesített előzőt az Egységes Szabályzat 44. cikkének 2. bekezdése értelmében őt terhelő értesítési kötelezettség alól. Az nem vitás, hogy az értesítést a kir. közjegyző is megadhatja, sőt az 1874: XXXV. t.-c. ő6. §-a és az 18S0:LI. t.-c. 11. §-ának o) pontja alapján a fél kívánatára az értesítést teljesíteni köteles; ezt tehát a váltótörvényben ismételni fölösleges. Hogy más óvatoló személy mennyiben bízható meg ilyenértesítéssel, az a vonatkozó szabályok megállapításánál lesz megfontolható, 45. és 46. §. Megfelelnek az Egységes Szabályzat 45. és 46. cikkeinek. 47. és 48. §. A kamatláb fölemelését és az ennek folytán szükségessé vált nemzetközi jogi szabály felállítását (47. §. 3. és 48. §. 2. bekezdése) nem tekintve, a 47.. és a 48. §. megfelel az Egységes Szabályzat 47. és 48. cikkének. A beérkezett vélemények szerint általános az az óhaj, hogy a késedelmi kamatnak az Egységes Szabályzat 47. és 48. cikkében öt százalékkal megállapított kamatlábát a hazai törvény az Egyezmény 12. cikkében biztosított fenntartás alapján hat százalókban állapítsa meg. Az Egyezmény ezt a fenntartást annyiban korlátozza, hogy a hat százalékos kamatláb csak oly váltónál vehető számítási alapul, amely a fenntartást igénybe vevő állam területén van kiállítva és ugyanott fizetendő. Ebből a korlátozó rendelkezésből szószerinti értelmezés mellett az következnék ugyan, hogy a külföldön kelt vagy ott fizetendő váltónál a késedelmi kamat minden esetben 5°/o-kal számítandó, tehát még abban az esetben is, ha ezen a külföldi területen a kamatláb szintén 6°/o vagy (az egyezményhez nem tartozó területen) még ennél is magasabb. Ez a betűszerinti magyarázat azonban ellenkeznék a nemzetközi magánjogi elvekkel, amelyek csak annyiban vitásak, hogy az egyik nézet szerint a kötelezettség tartalma annak a helynek törvénye szerint ítélendő meg, amely helyen a kötelezettséget vállalták, míg a másik nézet szerint e részben a teljesítési hely törvénye irányadó. Az Egyezmény 12. cikke tehát helyesen csak úgy értelmezendő,, hogy a korlátozás a törvények összeütközését óhajtotta meggátolni és hogy csak az olyan váltóra vonatkozik, amely a 6%-nál alacsonyabb (szerződő államok közé tartozó területen 5°/o) kamatlábat megállapító állam területén van kiállítva vagy ugyanott fizetendő. Az ellenkező felfogás arra, a bizonyára nem szándékolt, eredménjnre vezetne, hogy két állam, amely egyaránt a 6°/o-os kamatlábat fogadta el, az egymáshoz való viszonylatban az 5°/o-os kamatlábat volna kénytelen alkalmazni, ami a gyakorlatban folytonos összeütközéseket idézne elő. 49—52. §-ok. Megfelelnek az Egységes Szabályzat 49—52. cikkeinek.
