Képviselőházi irományok, 1910. XXXV. kötet • 904-957. sz.

Irományszámok - 1910-920. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a sajtóról szóló 901. számú törvényjavaslat tárgyában

186 920. szám. visszaélések terjedtek el, amelyek ellen viszont a társadalomnak kell az eddiginél hathatósabb oltalmat nyújtani. II. Az országgyűlés képviselőháza minderre tekintettel már több alkalommal foglalkozott a reform kérdésével. Legutóbb 1911. évi augusztus hó 26-án Lovászy Márton országgyűlési képviselő terjesztett elő törvényjavaslatot a sajtótermékek terjesztéséről. Ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság az igazságügyminiszternek 901. számú törvényjavaslatával kapcsolatban szintén tárgyalás alá vette; külön intézkedés szüksége azonban nem merült fel, mert azok a kérdések, amelyek Lovászy Márton javaslatában fel vannak vetve, az igazságügyminiszter javaslatában is meg vannak oldva. Az igazságügyminiszternek most említett javaslata hat fejezetben tárgyalja a sajtójogot. Az első fejezet (1—4. §-ok) bevezető rendelkezéseket tartalmaz; a második fejezet (5—31. §-ok) a sajtórendószetet szabályozza s a sajtótermékek előállításáról, a sajtótermékek terjesztéséről, az időszaki lapokról, a helyreigazítási jogról rendelkezik ós egyes büntetőrendelkezéseket tartalmaz; a harmadik fejezet (32—44. §-ok) a sajtójogi felelősséget szabályozza ; a negyedik fejezet (45—56. §-ok) a sajtóeljárásra vonatkozó egyes kérdéseket rendez; az ötödik fejezet (57—60. §.) az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagjai közt fennálló jogviszonyról rendelkezik; végül a hatodik fejezet (61—64. §-ok) átmeneti és életbeléptető rendelkezéseket foglal magában. A javaslatnak, mint indokolása is jelzi, két főiránya van; egyfelől biztosítani kívánja a komoly ós tisztességes sajtó szabadságát, másfelől hatályos és gyors védelmet törekszik nyújtani a sajtó útján és a sajtóval kapcsolatosan elkövetett visszaélések ellen. Ezt a két célt a javaslat sikeresen szolgálja és szerencsés kézzel oldja meg. ül. A javaslat fenntartja és kifejezetten hangsúlyozza a sajtószabadságnak az 1848. évi sajtótörvényben kifejezett elvét, de intézményesen is garanciát nyújt a terjesztés szabadságának, amikor a sajtótermékek szabályszerű díjakért való szállítását az erre hivatott vállalatok kötelességévé teszi (9. §.). A bizotttság örömmel látja ezt az új intézményes garanciát s azt olykép kívánja határozottabbá és hatályosabbá tenni, hogy az azonos elbánásnak a miniszteri javaslat szövegéből is következtethető elvét nyiltan kifejezi. A magyar társadalmi viszonyok közt nélkülözhetetlennek tartja és helyesli a bizottság a javaslatnak az álláspontját, hogy a sajtótermék utcai és házaló terjesztését továbbra is megengedi, hatósági engedélyhez köti és az engedélyezésre a központi kormánynak az eddiginél nagyobb befolyást biztosít. E kérdésben a bizottság a 11. §-nál lényeges módosítást is tervez és azoknak az okoknak a megállapítását, amelyek miatt a sajtótermékek utcai és házaló terjesztését engedélyezni nem szabad, kizárólag a törvényhozásnak tartja fenn. Az időszaki lapokra vonatkozó 16—19. §-ok lényegileg a fennálló jogszabályokat tartják fenn s a bizottság meggyőződése szerint alkalmasak a napi sajtó színvonalának emelésére is, amidőn a szerkesztőtől és a kiadótól bizonyos minimális cenzust kivannak meg. A lapbiztosítéknak azt az emelését, amelyet a 18. §. tartalmaz, a bizottság teljesen indokoltnak tartja, mert tekintettel van a gazdasági viszonyoknak s a pénz értékének újabb alakulására, úgyszintén arra a körülményre, hogy a javaslat a sajtó útján elkövetett bűncselekmények, úgyszintén egyéb közlemények folytán előálló vagyoni és nem vagyoni kárért kártérítést, illetőleg pénzbeli elégtételt biztosít.