Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

36 887. szám. 8. Ami a súlyosító ós az enyhítő körülmények, különösen pedig a visszaesés megállapítását illeti, a javaslat fenntartja a Bp. 359. §-ának második bekezdését s kimondja, hogy ezekre nézve az esküdtekhez kérdést intézni nem szabad. E körülmények mérlegelésébe azonban a javaslat beleszólást enged az esküdteknek azzal, hogy helyet ad nekik a büntető ítélet meghozatalában (1. a 20. §-t). 9. Nem lehet végül kérdést intézni az esküdtekhez a biztonsági rendszabályok alkalmazására nézve sem. E körülmény nem a bűnösség, hanem a társad alom védelem kérdése, amelyet célszerűbben old meg a bűntettesek részéről fenyegető veszedelmet tisztán látó szakember, mint az esküdt, akinek inkább az egyes esetek individuális természetének mélyebb átérzésóre és értékelésére "van képessége. Biztonsági rendszabály eddigi jogszabályainkban (az 1913 : XXI. t.-c-ben) a közveszélyes munkakerülők ellen alkalmazható dologházbautalás, a megrögzött bűntettesekről szóló törvényjavaslatban pedig a szigorított dologházba utalás. Az anyagi büntetőjog fejlődésének természetes iránya még más biztonsági rendszabályok alkalmazásához is fog vezetni (gyógyintézetbe utalás, felügyelet alá helyezés stb.). ' A 10. §-hoz. A javaslat 6—9. §-aiban meghatározott kérdések szerkesztésénél a bíróság kifejezett külön rendelkezés nélkül is előreláthatólag megfelelően alkalmazta volna az 5. §. rendelkezéseit. Minden kétség megelőzése végett azonban a javaslat ezt kifejezetten is rendeli. Amint már a javaslat 4. §-ából is következik, a főkórdésen kívül úgy a kisegítő főkérdés, mmt a mellékkérdés két részből áll: ténykérdésből és jogkérdésből. A 9. §. szerint feltett ténykérdésben azokat a ténykörülményeket kell elsorolni, amelyek a mellékkórdésben szerepet játszó jogi elemeknek megfelelnek s amelyekből az esküdtek a jogkérdés eldöntéséhez szükséges bírói meggyőződést meríthetik. A jogkérdés viszont a törvény megfelelő kifejezéseit alkalmazva kifejti az esküdtek előtt egy-egy, a beszámíthatóságot vagy a büntethetőséget kizáró, vagy más mellékkérdós anyagául szolgáló ok törvényes fogalmát Minthogy azonban a beszámítás és a büntethetőség, úgyszintén a súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel alkalmazására alapul szolgáló ok megállapításánál irányadó ténykörülmények a vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladékához tartozó ténykörülményekkel gyakran oly szorosan fonódnak össze, hogy e körülmények különválasztása nemcsak nem könnyítené, hanem éppen nehezebbé tenné az esküdtek feladatát: kívánatosnak mutatkozik, hogy ilyen ecetekben a főkérdésnek vagy a kisegítő főkérdésnek a ténykörülményeket felsoroló részébe a mellékkérdés eldöntésénél irányadó ténykörülményeket is felvegyék. A 10. §. másüdik bekezdése ennek megfelelően megengedi, hogy azt a ténykérdést, amely a beszámítás és a büntethetőség jogkérdésének, valamint a súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel alkalmazására vonatkozó jogkérdésnek alapjául szolgál, a bíróság belefoglalja az 5 - 8. §-ok érteimében szerkesztett ténykérdésbe. Önként érthető, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését a bíróság csak akkor alkalmazza, ha a ténykörülmények összefoglalása a kérdés szövegét homályossá, nehezen érthetővé nem teszi.