Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 37 A javaslat rendszeréből következik s különösen a kir. Kúria jogkörének és irányító szerepének biztosítása érdekében szükséges, hogy a mellékkérdéshez tartozó jogkérdést a bíróságnak mindig a főkérdéstől elkülönítve kell feltennie. A 11. §-hoz. A Bp. 361. §-a szerint külön kérdésnek feltevése vagy a beszámítást kizáró körülményre irányuló kérdésnek a főkérdósbe való befoglalása iránt előterjesztett indítvány csak a törvényből merített ok alapján utasítható el. E rendelkezést a gyakorlatban úgy is magyarázták, hogy a bíróságnak a javaslatba hozott kérdéseket akkor is fel kell tennie, ha azokra vonatkozóan a főtárgyalás során semmiféle adat fel nem merült. Az is megesett, hogy az esküdtek az így feltett kérdésre szubjektív benyomások hatása alatt igenlő választ adtak, bárha semmiféle oly jelenségre a főtárgyalás nem mutatott rá, amelyre az ily irányú döntést tárgyilagosan alapítani lehetett volna. Újabb joggyakorlatunk a 361. §-t egyértelműen úgy magyarázza, hogy oly körülményre, amelynek jelenségei a főtárgyaláson fel nem merültek, a bíróság kérdést nem tehet fel. Ez a gyakorlat nyer törvényes kifejezést a javaslat 11. §-ában, amely szerint a bíróság a szóbanforgó indítványt nemcsak a törvényből merített ok alapján, hanem akkor is elutasíthatja, üa megfelelő ténybeli adat a bizonyító eljárás folyamán nem merült fel. Ezzel elejét veszi a javaslat minden oly visszaélésnek, amely törvényes formák közt a törvény megkerülésére kívánt módot nyújtani, amikor az esküdteket a bizonyításon kívül fekvő körülménynek merőben szubjektív benyomásaik alapján való eldöntésére kényszerítette. Az új jogszabály a javaslatnak a Bp. rendelkezéseitől eltérő rendszere folytán minden oly indítványra vonatkozik, amely arra irányul, hogy a bíróság valamely az ügy megítélése szempontjából döntő jelentősségű ténykörülményt a ténykérdésbe felvegyen (5. §.) vagy hogy valamely külön kérdést feltegyen (6—9. §-ok). Á 11. §. úgy van szövegezve, hogy a felsorolt eseteken kívül a javaslatba hozott kérdéseket a bíróságnak minden esetben íel kell tennie. Ezzel a javaslat fenntartja a Bp.-nek azt a helyes elvét, hogy az esküdtek bírói szabadságát a jogkörükbe utalt kérdések tekintetében korlátozni nem szabad. A 12. §-hoz. A javaslat 12. §-a a javaslat rendszerének megfelelő, egyébként alárendelt jelentőségű módosításokkal átveszi a Bp. 362. §-ának és 363. §-a első bekezdésének rendelkezéseit. Az elnöki fejtegetés mellett már e szakaszban azért kellett megemlíteni az esküdtek tanácskozását és határozathozatalát, mert a 14. és a 15. §. rendelkezései szerint az elnök fejtegetése s az esküdtek tanácskozásai és határozathozatala nem lesz két külön perszak, hanem azok többször váltakozva követik majd egymást; az elnöknek egy vagy több kérdésre vonatkozó fejtegetését az esküdtek tanácskozása és határozathozatala, az utóbbit újabb kérdésekre vonatkozóan ismét az elnök fejtegetése fogja felváltani (1. a következő §-ok indokolását).