Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-895. Törvényjavaslat a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról

895. szám. 177 Megjegyzem, hogy ebbe az összegbe nincs beleértve az a többletösszeg, a melyet a jövő évi költségvetés (illetőleg 6 hónapos indemnity) értelmében rendszeresítendő uj segédjegyzői állások fizetésének 1.000 korona helyett 1.400 koronában való megállapítása igényel. Viszont nincs számításba véve az az összeg, a mely a 20°/o-nál kevesebb pótadót fizető községek hozzájárulása következtében az állami terhet csökkenteni fogja. Mindezek figyelembevételével a fentebb jelzett állami hozzájárulási összeg maximálisnak tekinthető. Ezeknek előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes §-ainak részletes indokolásául a következőket van szerencsém előadni: 1. §. E törvényjavaslat ép ugy, mint annakidején az 1904 : XI. t.-cz. is, »jegyzö«: alatt mindig az önálló hatáskörű jegyzőket, tehát azokat a »rendes jegyzőket* érti, a kik az 1886 : XXII. t.-cz. 63. §-a értelmében a községi elöljáróságnak tagjai. A fizetéskiegószitósre igénynyel biró jegyzők körének megállapítása tekintetében tehát e törvényjavaslat és az 1904 : XI. t.-cz. rendelkezései között különbség nincsen. Az e törvényjavaslat alapján fizetóskiegószitésre igénynyel biró segédjegyzők köre azonban az 1904 : XI. t.-cz. rendelkezéseivel szemben némileg bővült, a mire még alább, a 3. §. indokolásában kiterjeszkedem. A fizetés minimumának 2.000, illetőleg 1.400 koronában törtónt megállapításáról és a kapcsolatos kérdésekről az indokolás általános részében már bővebben volt szó. 2. §• A 2. §. első bekezdése tartalmazza azt a sarkalatos, de az indokolásáltalános részében mondottak után további tárgyalást nem igénylő rendelkezést, hogy a jegyzők és segédjegyzők alapilletménye (5. §.) az 1. §-ban megállapított minimum erejéig kiegészíttetik. A 2. §. második bekezdése értelmében e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése és életbelépése után új jegyzői és segódjegyzői állások csak 2.000, illetőleg 1.400 korona fizetéssel lesznek rendszeresithetők. E rendelkezés tehát egyfelől nem engedi meg a községeknek, hogy a törvényes minimumnál kisebb fizetéssel rendszeresítsenek új állásokat, s enynyiben megegyez az 1904 : XI. t -ez. 2. §-ának második, illetőleg 3. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Egyszersmind azonban az új állásokkal járó fizetésre nézve a törvényes minimumot maximummá is teszi. Ez okvetlenül szükséges azért, mert a törvényhozás a jegyzők és segédjegyzők fizetésének rendezését már eddig is saját feladatának ismerte el, s ha ezenkívül a községeknek is megmaradna az a joguk, hogy a jegyzői ós segódjegyzői állásokkal járó fizetést maguk is emelhessék, akkor a különböző községekben létező fizetések közötti aránytalanságok újból előállanának, illetőleg tovább növekedhetnének. A fizetések között előálló ez újabb aránytalanságok nagyon megnehezítenék a kincstár helyzetét is a községi jegyzők és segédjegyzők esetleges államosításáénál. A javaslat azzal, hogy a jegyzői és segódjegyzői állásnak a törvényben Képv. iromány. 1910—1915. XXXIV. kötet. 23