Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-895. Törvényjavaslat a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról

178 895. szám. • '.••••' ~ ' . '»••'• megállapított összegen felüli fizetéssel való rendszeresítését a jövőre kizárja, nem akarja megtiltani azt, hogy egyes községek — indokolt esetekben és amennyiben anyagi erejük megengedi — arra érdemes jegyzőjük vagy segéd­jegyzőjük részére esetleg ne adhassanak csupán az illető személyére szóló működési pótlékot sem. Ezzel a joggal a vármegyék is fel vannak ruházva sa­ját tisztviselőikkel szemben. A működési pótlékról még alább, a 7. §. indokolásánál lesz részlete­sen szó. 3- §• • i- . •'...'•' • • A 3. §-ban szükségesnek tartottam megjelölni, hogy e törvényjavaslat szempontjából kiket kell segédjegy zöknek tekinteni. Ugyanis egységes törvényho­zási rendelkezés hiányában jelenleg egyes vármegyékben, illetőleg némely községekben olyan községi alkalmazottak is viselik a segédjegyzői czímet, a kikre az e törvényjavaslatban tervezett fizetósrendezés előnyei már alkalma­zásuk ideiglenes volta következtében sem terjeszthetők ki. Az 1886: XXII. t.-cz. az akkori kezdetlegesebb községi közigazgatási viszonyok között még nem számított arra, hogy a nagyközségekben a jegyzők­mellett segédjegyzők is alkalmaztassanak. A körjegyzőség által esetleg tar­tandó segéd jegyzőről megemlékezik ugyan (67. §.), de a körsegédjegyzői minőséget sem tekintette olyan rendszeres alkalmazásnak,' a milyenné a községi élet fejlődésével a segédjegyzői állások lassankint átalakultak. Mivel e kérdést az 1886: XXII. t.-cz. nyitva hagyta, ennélfogva az 1904. év előtt a segédjegyzők (aljegyzők, jegyzősegédek stb.) túlnyomó részét a községi jegyzők fogadták fel és ugyanők voltak jogosultak azokat el is bo­csátani. Aránylag csak kis számban voltak a község által rendszeresen alkal­mazott segédjegyzők. A segédjegyzők jogállását az 1904: XI. t.-cz. sem szabályozta közvet­lenül, de az által, hogy csak a képviselőtestület által élethossziglan meg­választott segédjegyzők fizetésének kiegészítéséről rendelkezett, közvetve tör­vényesítette azt a helyenkinti szokást, hogy a segédjegyzőket a nagyközség képviselőtestülete, illetőleg a kisközségek képviselőtestületeinek közös köz­gyűlése, a jegyzők választásának módjára, élethossziglan választja. Az 1904: XI. t.-cz. életbelépte óta a rendszeres állásban levő segéd­jegyzők száma lényegesen megszaporodott, és bár a segédjegyzői czímet még jelenleg is sok helyütt viselik helyesebben csak dínokoknak nevezhető olyan munkaerők is, a kiket a jegyző fogad fel és bármikor elbocsáthat, mindazon­által a gyakorlatban jelenleg már meglehetősen tisztázódott a rendszeres segédjegyzői állás fogalma. A törvényjavaslat 3. § a ezt a már tisztázódott meghatározást foglalja szabályba. E szakasz értelmében a segédjegyzőknek fizetéskiegészitésre igénynyel biró köre az 1904: XI. t.-cz. rendelkezéseivel szemben bővül annyiban, hogy mig az 1904: XI. t.-cz. községenkint rendszerint csak egy segédjegyző fizetós­kiegészitóséről rendelkezett, addig e törvényjavaslat értelmében fizetéskiegé­szitésre tarthatnak igényt az összes segédjegyzők, tekintet nélkül az egyes községekben létező létszámokra, föltéve azonban, hogy állásuk élethossziglani választáshoz kötötten, e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése és életbelé­pése előtt rendszeresittetett. Továbbá a segódjegyzőül való elismerésnek, ille­tőleg az e törvényjavaslat alapján igényelhető fizetéskiegószitésnek feltétele az is, hogy az illető jegyzői minősítéssel bírjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom