Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

955-956. §. 87 A kötelezettségnek egyenlő arányban való megoszlását azonban a Tj. csak értelmezési szabályként mondja ki; nemcsak a felek megállapodásából, de a körülményekből is következhetik, hogy a kötelezettség vagy egyáltalán nem oszlik meg az adósok között, hanem egyetemlegesen vagy együttesen terheli őket, vagy más arányban oszlik meg közöttük. A 954. §. 1. bek. foglalt szabály alkalmazásánál nem tesz külömbsóget, hogy a több adós kötelezettsége jogügyleten, törvényen vagy bírói ítéleten alapul-e. Csak azokra az adósokra nézve módosul a szabály, akik osztható szolgáltatásra közösen kötelezték magukat. A Tj. nem zárkózhatott el azon tény elől, hogy a közös kötelezettség vállalásban az élet felfogása szerint több foglaltatik, mint pusztán egymástól független részkötelezettségek megalapítása. A közös kötelezkedósnek a gyakorlati élet, függetlenül az egyetemlegesség kikötésétől, már magában azt a jelentőséget tulajdonítja, hogy az adóstársak közös hitelükre szerződnek és a hitelezőt nagyobb mértékben akarják biztosítani, mintha mindegyikük külön-külön csak a saját hitelére szerződnék. Ha nem ez volna a közös kötelezkedés értelme, mi okból választanák egyáltalában a kötelezettség vállalásának ezt a formáját? miért tüntetnék fel a szolgáltatást mint egységest, ha szándékuk az volna, hogy mindegyikük e szolgáltatásnak csak egy hányadrészéért ós semmi egyébért ne feleljen? Vannak törvényhozások, amelyek erre való tekintettel a közösen kötelezkedo adósokat kétség esetében egyetemlegesen kötelezetteknek tekintik. A Tj. nem ment ennyire, de minthogy másrészt a közös kötelező aktus jelentőségót sem ignorálhatta, kimondja, hogy akik közös kötelezettséget vállalnak, kétség esetében egymásért kártalanító kezesekkónt, tehát a a kezességnek a 977. §-ban szabályozott legenyhébb módja szerint felelnek (954. §. 2. bek.). Az osztható szolgáltatással tartozó adós örököseire a 954. §. 1. bekezdésének szabálya nem áll; az 1908. §. szerint az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért örökrészeikkel egyetemlegesen felelnek. II. Több adós akként is tartozhatik valamely szolgáltatással, hogy mindegyik közvetlenül (nemcsak járulékosan) az egész szolgáltatásért felel (adósok egyetemlegessége, 955. §.). A passiv egyetemlegesség főcélja a hitelező biztosítása; a Tj. ezt a célt tartja szem előtt azon hatás megállapításánál, amelyet az egyes adós tartozását módosító vagy megszüntető tények a többi adósok kötelezettségére gyakorolnak. A cél külömbözősóge magyarázza meg, hogy a hatás több tekintetben másként van megállapítva, mint az activ egyetemlegességnél. Az összes újabb törvényhozásokat követve, a Tj. nem külömböztet correalitas és solidaritas között, hanem a, passiv egyetemlegességet egységesen és akként szabályozza, hogy a felállított szabályok az ugyanazon ós a különböző alapból eredő egyetemleges kötelezettségekre egyaránt alkalmazhatók legyenek. Mennyiben kell mégis annak a körülménynek, hogy az adósok közösen, azaz ugyanazzal az actussal, vagy bár külön-külön actussal, de egymásra való vonatkozással vállalták el az egyetemleges kötelezettséget, a kötelemre befolyást engedni, a 960. §. határozza meg. Az egyetemlegesség alaptételét fejezi ki a Tj., midőn kimondja, hogy a hitelező, tetszése szerint, akár egészben, akár felosztva érvényesítheti követelését az adósok vagy azoknak bármelyike ellen (956. §. 1. bek.). A római jogból ismert beneficium divisionis ki van zárva. A hitelezőnek az a joga, hogy tetszése szerint akármelyik adóstól követeljen kielégítést, akkor is fennmarad, ha valamelyik adósát már megperelte. Anélkül, hogy ezt a