Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

88 957. §. pert kénytelen volna letenni vagy megszüntetni, jogában áll a többi adósait is ugyanazon szolgáltatásért külön megperelni. Hogy ilyenkor ugyanazon követelés miatt több marasztaló ítélet hozatik, aggodalomra nem adhat okot, mert mihelyt ez egyik elmarasztalt adós a kötelezettséget teljesíti, a többi adós ellen hozott ítélet végrehajthatósága is megszűnik. Ha a hitelező az egyik adóstól egyelőre a szolgáltatásnak csak azt a részét követeli vagy veszi fel, amely az adósoknak egymás közötti viszonyában az ő terhére esik, ezzel még nem veszti el azt a jogát, hogy a fenn-' maradó részt utóbb követelje tőle. A Tj. kimondja, hogy amíg a kötelezettség egészen nincs teljesítve, mindegyik adós kötelezve marad (956. §. 2 bek.). Ezzel nemcsak az van kifejezve, hogy a követelés felosztott érvényesítésében nem foglaltatik lemondás az egyetemlegességről, hanem ki van fejezve az is, hogy a hitelező nincs az egyetemi' ges adós irányában (úgy, mint a 981. §. szerint a kezes irányában), a követelés behajtása tekintetében diligentiára kötelezve. A megperelt egyetemleges adós a hitelezőnek nem vetheti ellen, hogy a követelésnek azt a részét, mely az adósoknak egymás közötti viszonyában a többiek terhére esik, ezeken megvehette volna és megvételét saját hibájából mulasztotta el. Az adós dolga, bogy adóstársait a 962. 5. 1. bekezdéséhez képest a hitelező kielégítésében való közreműködésre szorítsa; a hitelező az adósoknak egymás közötti jogviszonyára ügyet vetni nem köteles. Az egyetemlegesség fogalmából önként következik, hogy az egyetemleges adósok valamennyien felszabadulnak, ha valamelyik adós teljesíti a kötelezettséget vagy a hitelezőt teljesítés hatályával bíró jogügylet (datio in solutum, bírói letétbe helyezés, bírói őrizetbe adás) elégíti ki (957. §.). Ugyanennek kell állania, ha valamelyik adós beszámítás által elégíti ki a hitelezőt. Abból azonban, hogy a keresztü vitt beszámítás objectiv hatályú, nem következik, hogy az adós oly ellenkövetelést számíthatna be a hitelező követelésébe, amely nem őt, hanem a többi adósok valamelyikét illeti meg. Ily beszámításnak azon összeg erejéig sincs helye, amellyel az ellenköveteléssel bíró egyetemleges adós a megperelt adósnak, ha ez a hitelezőt kielégíti, a 962. §. értelmében visszkeret-etileg felelős. A beszámítást ily esetben kizárja az 1034. §. rendelkezése, amely szerint beszámításnak csak oly személyek között van helye, akik egymásnak viszonosan adósai. A megtámadott adós másnak ellenkövetelését, bár az a másik viszont neki adósa, s?intoly kevéssé használhatja beszámításra, amint nincs jogosítva más ember pénzével fizetni. Az 10^4. §. szabálya alól a Tj. kivételt tesz ugyan a kezesre nézve, feljogosítván őt, hogy a hitelezőnek beszámítsa, amivel ez a főadósnak tartozik (970. §. 1. bek.); de ez a kivétel a kezesség járulékos természetében, illetőleg abban találja indokát, hogy a kezesnek kifejezetten idegen tartozásért kell helyt állania. E kivételt az egyetemleges adóstársakra kiterjeszteni nem volna helyes, mert habár lehetséges, hogy az egj^etemleges kötelezettség elvállalása az egyik adós részéről voltaképen a másik adós érdekében tett intercessio, s habár oly esetben, midőn a kötelezettség az egyetemleges adósoknak egymás közötti viszonyában közöttük a 962. §. szerint megoszlik, mindegyik adós az egyetemleges kötelezettségnek a saját illetőségét meghaladó részéért vokaképen mint idegen tartozásért felel, az egyetemleges adóstársat a kezestől éppen az külömbözteti meg, hogy az intercessio nincs a hitelezővel szemben declarálva és az adóstársaknak egymás közötti viszonya ugyanazért a hitelezőre nem tartozik.