Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

82 947-948. §. • . beszámítás által kielégített hitelezőtárson illetőségüket megvenni. A különb­ség gyakorlati jelentősége azonban csekély, mert oly hitelezőtársnál, aki, ha beszámítás útján elégíttetik ki, nem képes hitelezőtársainak kiadni a reájuk eső részt, effectiv teljesítés esetében is csak a legritkább esetben fogják ter­mészetben megtalálni a szolgáltatás tárgyát. Az utóbbi esetben is, meg­tehetné a kielégített hitelező, hogy az adóstól felvett pénzzel az adós ellen­követelését egyenlíti ki. A döntő szempont az, hogy miután mindegyik hite­lező jogosítva van az egész • követelést saját nevében érvényesíteni, egyik hitelezőt sem lehet elzárni attól, hogy azt a törvény által elismert bármely módon, tehát esetleg beszámítás útján érvényesítse; ós viszont az adóstól sem lehet megvonni a lehetőséget, hogy a hitelezők bármelyikével szemben leróható tartozását a törvény által elismert bármely módon, tehát esetleg beszámítás útján rójja le. Hogy a Tj. objectiv hatásúaknak ismeri el azokat a jognyilatkozatokat, amelyek a követelés érvényesítésével vagy a kötelezettség teljesítésével jár­nak, minők nevezetesen a felmondás, megintés és a felek valamelyikét meg­illető választási jog gyakorlása (947. §.), az a szabályozás alapgondolatából következik. Implicite ki van ezzel mondva, hogy az adósnak a hitelezők valamelyikével szemben beálló késedelme a többi hitelezőre is kihat. Az ellenkező álláspont, mely az adós morajának csak subjectiv hatályt tulaj­donít, oly komplikációkra ós oly visszás eredményekre vezet, melyek az egész intézmény gyakorlati használhatóságát veszélyeztetik. Objectiv hatásúnak van továbbá elismerve a confusio, a szolgáltatásnak az egyik hitelező hibájából való lehetetlenülése ós a hitelezői késedelem (948. §.). Ami a confusiot illeti, ennek kötelemszüntető hatálya nem alapszik ugyan azon, mintha fictiv fizetés volna, hatása azonban rokon a teljesítésével. A Tj.-ra nézve döntő volt az a szempont, hogy az adós helyzetének nem szabad a confusio íolytán rosszabbodnia; már pedig rosszabbodnék, ha ő, aki az egyetemleges kötelemnél fogva jogosítva van bármelyik hitelező kezé­hez teljesíteni, confusio esetében a többi hitelezővel szemben nem hivatkoz­hatnék arra, hogy önmagának akar teljesíteni, illetőleg hogy a jog és a kötelezettség: az ő szemétében egyesülvén, • ő ennek folytán kötelezettsége alól felszabadult. A szolgáltatásnak az egyik hitelező hibájából való lehetetlenülése annyi­ban hat objective, hogy az adós ennek következtében mindegyik hitelezővel szemben felszabadul. Az adós ugyan rendszerint már a 906. §. alapján fel­szabadul, ha a szolgáltatás hibáján kívül lehetetlenné válik; a 948. §. 2. be­kezdésében foglalt speciális szabálynak azonban jelentősége van azokban az esetekben, amelyekben a véletlen kár veszélyét akár külön elvállalás alapján, akár teljesítési késedelem okából az adós viseli. Ily esetben kérdés támaihat, hogy a szolgáltatásnak az egyik hitelező hibá|ából való lehetetlenülése a többi hitelezőre nézve casualisnak tekintendő-e? A Tj. e kérdést, amennyiben az adós teljesítési kötelezettségéről van szó, a méltányosságnak megfelelően tagadólag dönti el. Az egyik hitelező vétkességének egyéb következményei azonban csak ezt magát érik; kétoldalú szerződés esetében tehát az adós a kikötött viszontszolgáltatást csak a vétkes hitelezőtől fogja a 917. §. alapján követelhetni, míg a vétlen hitelezőkkel szemben attól a 916. §. alapján elesik. Az a tétel, hogy bármelyik hitelező késedelme a többinek is árt, volta­képen már a 947. §-ból következik ós csak azokra az esetekre való tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom