Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

72 919-921. §. teni, hogy még tovább is bizonytalanságban maradjon arra nézve: meg fog-e történni a teljesítés vagy sem. A Tj. tehát feljogosítja a hitelezőt, hogy ily esetben az ítéletben megszabott teljesítési határidő eltelte után megfelelő véghatáridőt tűzzön ki az adósnak azzal a figyelmeztetéssel, hogy azon túl a teljesítést nem fogadja el. A határidő eredménytelen eltelte után a jogviszony oly megítélés alá esik, mintha a szolgáltatás az adós hibájából lehetetlenné, vált volna; a hitelező tehát a 907. és a 912. §-okban, ha pedig kétoldalú szerződésről van szó, a 918. §-ban meghatározott jogokat gyakorolhatja ; ellenben teljesítést többé nem követelhet, az ítéleten alapuló végrehajtási joga tehát a határidő elteltével megszűnik (919. §.). Az említett jog a hitelezőt, aki az adós ellen marasztaló ítéletet eszközölt ki, minden esetben, ós nevezetesen akkor is megilleti, ha a vétkesen késedelmes adóstól a 929. §. 2. bekezdése alapján utólagos teljesítést követelt. Habár ezzel a tényével az ott meghatározott választási jogot kimerítette és így az adós ellen teljesítés iránt indított per jogerős befejezése előtt az őt vagylagosan megillető másik két jogát nem érvényesítheti, ebbeli jogai ismét felélednek, ha az utólagos teljesítésre kötelezett adós az ítéletben kitűzött teljesítési határidő alatt sem teljesíti kötelezettségét és a hitelező ennek következtében a 919. §. szerint jár el. II. A nem-teljesítésen és a késedelmen kívül az adós positiv kötelemszegő cselekményekkel is megsértheti kötelességót oly módon, hogy a szolgáltatás ennek következtében a hitelezőre nézve értéktelenné válik vagy a hitelezőnek az ilyen kötelessógellenes viselkedésből egyébként kára származik. A törvény az ilyen károsító cselekményeket nem hagyhatja jogi repressió nélkül. A Tj. e cselekmények legsúlyosabb eseteit: ha az adós egyenesem megtagadja kötelezettsége teljesítését vagy kötelességét akként szegi meg, hogy ezáltal a szolgáltatás a hitelezőre nézve érdekét veszti, a szolgáltatás lehetetlenné tételével helyezi egy vonalba, és feljogosítja a hitelezőt, hogy a szerint, hogy az adóst terheli-e vétkesség vagy sem, azokat a jogokat érvényesítse, amelyek megilletnék, ha a szolgáltatás az adós hibájából, illető leg hibáján kívül lehetetlenné vált volna (920. §. 1. bek.). Ha az adós ily kötelemszegő cselekményt oly kötelezettségre vonatkozólag követ el, amelyet részletekben kell teljesíteni, a hitelezőt nem lehet méltányosan arra kötelezni, hogy a további részletek lejáratát bevárja, mikor az egyik részletnél elkövetett kötelemszegés máris kihat a későbbi részletekre vagy okszerű következtetést enged arra, hogy azok sem fognak teljesíttetni. A Tj. tehát kimondja, hogy ha ily esetben az adósnak az egyik részletnél elkövetett kötelem szegése miatt a későbbi szolgáltatások a hitelezőre nézve érdeküket vesztették vagy ha a kötelességszegés ismétlésétől lehet alaposan tartani, a hitelező a szolgáltatás lehetetlenülése esetére megállapított jogokat a később lejárandó részletekre nézve is gyakorolhatja (920. §. 2. bek.). Ha pedig az adós egyébként szegi meg kötelességét, a Tj. általános szabályként kimondja, hogy a hitelezőnek ebből eredő kárát köteles megtéríteni (920. $. 3. bek). IIÍ. A Tj. eddig tárgyalt szabályai szerint a kártérítés követelhetósének előfeltétele az, hogy a kár az adós hibájából keletkezett légyen. Azonban amint a szerződésen kívüli károkozás terén nem lehetett a vétkességi elvet kivétel nélkül fenntartani, úgy a szerződési jogban is szükségesnek látta a Tj. ezt az elvet annyiban áttörni, amennyiben azt a méltányosság ós a szociális kiegyenlítődés érdeke megkívánja. Az 1486. §. szerint az, aki másnak