Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
922-923. §. 73 valamely jog védte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, in subsidium annyiban van kártérítésre kötelezve, amennyiben ezt a feunforgó körűimé^ nyékre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira való tekintettel a méltányosság megkívánja. Nem lehetne helyes okát adni annak, hogy miért álljon ez a szabály csupán a szerződésen kívüli károkozás terén és miért ne akkor is, ha a szerződési kötelezettség nem-teljesítéséről vagy megszegéséről van szó. Itt is előfordulhat, hogy egy szegény hitelezővel, például a munkabérét követelő munkavállalóval, dúsgazdag adós áll szemben; és itt is képzelhetők esetek, amelyekben jogérzetünk megköveteli, hogy áz adós az objective jogellenes magatartásából eredő kárért akkor is helyt álljon, ha subjectiv vétkesség nem terheli. A Tj. tehát az 1486. §-ban foglalt gondolatnak a nem teljesítés és kötelemszegés esetére való átvitelével kimondja, hogy az adós ily esetben oly kárt, amelyet hibáján kívül okoz, ugyanezen méltányossági korlátok között köteles a hitelezőnek megtéríteni (921. §.). ÖTÖDIK FEJEZET. Az adós késedelme. 922—933. §. I. T. 1177-1191. r §.; Ind. III. k. 418-430. 1.; Főelőadm. VI. k. 307-320. 1. [I. J. T. V. évf. 1400-1413 1.]; Bizzotts. tárgy. III. füz. 38-46. 1. [I. J. T. IX. k. mell.]; II. T. 922-933. §. Az adós késedelembe jut, ha lejárt kötelezettségét annak ellenére, hogy a hitelező a teljesítést kívánja, nem teljesíti. Abbeli akaratát, hogy az adós teljesítse kötelezettségét, a hitelezőnek rendszerint külön jognyilatkozattal (megintés) kell kijelentenie, amely az adóshoz intézendő (922. §. 1. bek.). A megintés a Tj. szerint nincs alakisághoz kötve, történhetik szóval vagy írásban, kifejezetten vagy concludens cselekmények által; megintés számba megy különösen a teljesítést követelő keresetnek vagy a fizetési meghagyásnak kézbesítése is (922. § 2. bek.). Hogy a megintés csak a lejárat után történhetnék hatályosan, azt a Tj. nem mondja; nincs semmi akadálya, hogy épen a lejáratkor intéztessék az adóshoz, sőt olyankor, amikor a teljesítési idő meghatározása a hitelező tetszésére van bízva, annak meghatározása a legtöbbször a megintést is magában foglalja. De a lejárat előtti megintés is hatályos, ha a körülményekből megállapítható, hogy a hitelezőnek a megintésben kifejezett akarata a lejáratkor is fennállott (pl. a hitelező kevéssel a lejárat előtt szólítja fel az adóst, hogy a lejáratkor pontosan teljesítsen). Megintésre nincs szükség, ha a teljesítésnek határozott időben kell történnie. A határozott teljesítési időnek jogügyleti megállapítása már magában foglalja a hitelezőnek azt az akaratkijelentésót, hogy pontos teljesítést kíván; az adós tehát a határidő eredménytelen elteltével megintés nélkül is késedelembe esik (923. §.). Határozottnak az idő nemcsak akkor tekintendő, ha naptár szerint van megállapítva; elég, ha úgy van megjelölve, hogy az adós önmaga biztosan megállapíthatja, mikor kell teljesítenie (pl. ha oly cselekmény megtörténtének időpontjától számítandó, amely, mint a felmondás, az adós által vagy vele szemben viendő véghez). Az adós azonban nem eshetik késedelembe, ha a teljesítést a hitelező teszi lehetetlenné. Gyakori eset, hogy a hitelezőnek a jogviszony tartalma szerint valamely megelőző vagy egyidejű cselekménnyel a teljesítésnél közre Képvh. iromány. 1910—1915. XXXUL kötet. 10
