Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

902—903. §. 65 jék, mely esetben a megfelelő viszontszolgáltatás sem tagadható meg. De ha nincs is elég alap ily hallgatólagos megállapodás feltevésére, akkor is olyanok lehetnek a körülmények (pl. ha a szolgáltatás már legnagyobbrészt megtörtént és csak jelentéktelen rész van hátralékban), hogy a megfelelő viszontszolgáltatás megtagadása a jogérzetet sértené. Altalános szabályként azonban nem állhat, hogy a részszolgáltatás elfogadása a megfelelő viszontszolgáltatásra kötelezne; ha az egyik fél azzal a hitegetéssel bírta rá a másikat a részszolgáltatás elfogadására, hogy a hiányzót legközelebb kipótolja, az utóbbi nem lehet elzárva attól, hogy kifogását az egész szolgáltatás tekintetében érvényesítse. A Tj. tehát kimondja, hogy aki a másik féltől részteljesítést fogadott el, az ennek megfelelő szolgáltatást csak annyiban tagadhatja meg, amennyiben megtagadása a jóhiszeműséggel nem ellenkezik (901. g: 2. bek.). A két szolgáltatás közötti synallagmaticus kapcsolat fel van bontva, ha külön kikötésnél fogva vagy a jogviszony tartalma szerint, mint például a bérleti vagy szolgálati szerződésnél, az egyik félnek a teljesítéssel elül kell járnia; ilyen esetben tehát az utóbbit a 901. §. 1. bekezdésén alapuló kifogás nem illeti meg. De csak annyiban nem illeti meg, amennyiben elül kell járnia. Ha a szolgáltatásnak részletekben vagy folytatólag kell történnie és a másik fél a viszontszolgáltatással időközben késedelembe esik, a kapcsolat a Tj. szerint helyreáll; a további szolgáltatást tehát, amennyiben a jogviszonyból más nem következik, meg lehet tagadni, amíg a másik fél késedelme meg nem szűnt (901. §. 3. bek.). E szabálynak főleg a szolgálati szerződés tekintetében van gyakorlati jelentősége, mert lehetővé teszi a munkavállalónak, hogy oly esetben, mikor a munkaadó a bérfizetéssel késedelmes, a további szolgálatot megtagadja, anélkül hogy ezáltal teljesítési késedelembe esnék. A Tj. továbbá azt a felet, akinek a teljesítéssel elül kell járnia, a teljesítés előlegezéséből eredhető kár ellen még egy másik rendelkezésével is védi; kimondja iigyanis, hogy ha akkor, amikor teljesítenie kellene, a másik fél vagyoni viszonyai oly rosszak, hogy a viszontszolgáltatás iránti követelése ezáltal veszélyeztetve van, a szolgáltatást a viszontszolgáltatás megtörténtéig megtagadhatja, még ha erre a 901. §. 3. bekezdése értelmében nem volna is jogosítva. Ez a rendkívüli kifogás azonban csak úgy illeti meg, ha a másik fél vagyoni romlása a kötelezettség elvállalása után állott be, vagy ha ő arról hibáján kívül csak ezen idő után értesült, és — eltérően a 901. §. 1. bekezdésén alapuló rendes kifogástól, amelyet csak teljesítéssel, nem biztosítókadással lehet elhárítani — megszűnik, ha a másik fél neki követelésére nézve biztosítékot ad (902. §.). A halasztó kifogások, ha a perben érvényesíttetnek, rendszerint a keresetnek időelőttiség okából való elutasítására vezetnek. A 901. és 902. §-on alapuló kifogás sajátlagos természetéből következik, hogy perbeli érvényesítése nem jár e következménnyel. A viszontszolgáltatásnak nem a szolgáltatáselőtt, hanem azzal egyidejűleg kell történnie; ebből kifolyólag a kifogás érvényesítése csak a marasztalásnak ehhez képest való korlátozására, vagyis arra vezethet, hogy a bíróság a kifogást tevő felet a viszontkötelezettség egyidejű teljesítésétől feltételezetten marasztalja el. Ha azonban az ekként elmarasztalt fél a viszontszolgáltatásra nézve elfogadási késedelembe esik, a másik fél érdeke megkívánja, hogy követelésének érvényesítésében ne legyen többé a viszontszolgáltatásra való tekintet által akadályozva; a végrehajtást tehát ez esetben az ilyen ítélet alapján feltétlenül kell elrendelni, ós a másik Képvh. iromány. 1910—1915. XXXUL kötet. 9