Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
850-854. §. 51 TIZENKETTEDIK FEJEZET. Felmondás. 850—854. §. I. T. 1070-1076. §.; Ind. III. k. 245-248. 1.; Főelőadm. 199-200. 1. [. I. J. T. V. évf. 1292-1293. ÍJ II. T. 850-854. §. Felmondás alatt a Tj. a szerződésen alapuló jogviszonynak ex nunc való egyoldalú megszüntetését érti, tekintet nélkül arra, hogy a jogviszony megszűnése csak bizonyos idővel a felmondás után (a felmondási idő elteltével) áll-e be, vagy a nyilatkozat után azonnal következik-e be (rögtöni hatályú felmondás). Az elállástól tehát abban különbözik a felmondás, hogy míg amaz visszahatólag — ex tunc — bontja fel a szerződést, ez csak a jövőre nézve szünteti meg a jogviszonyt, érintetlenül hagyván a szerződés hatásait a múltra nézve. Valahányszor a Tj. szerint az egyik fél egyoldalúan ily módon szüntetheti meg a jogviszonyt, felmondás esete forog fenn. A. felmondás különben több tekintetben rokon az elállással és azért az elállásra vonatkozó szabályok közül némelyek a felmondásra is ki vannak terjesztve. A felmondás is, mint az elállás, a másik félhez intézett nyilatkozattal megy végbe. Ha kétoldalú szerződésen alapuló jogviszony szűnik meg felmondás által, a szerződés alapián előre felvett szolgáltatásoknak azt a részét, amely a jogviszony megszűnése utáni időre esik, a felek szintén kötelesek egymásnak kölcsönösen visszatéríteni; e tekintetben tehát a 838. §. szabályainak megfelelő alkalmazása indokolt A felmondási jog is, akár szerződésen, akár törvényen alapul, oly értelemben oszthatatlan, amint azt a 842. §. az elállási jogra nézve rendeli. Végül ugyanazok az okok, amelyek a 849. §. szabályát indokolják, arra vezetnek, hogy az a fél, akinek vétkessége a másiknak időelőtti felmondásra ad törvényes okot, ennek köteles megtéríteni azt a kárát, amelyet a jogviszony szerződésszerű tartamába vetett bizalma által szenvedett (850. §.). A felmondással kapcsolatosan vett fel a Tj. két szabályt, amely, habár legnagyobb gyakorlati jelentősége a felmondó nyilatkozatra vonatkozólag van ? . nemcsak arra, hanem minden, határozott személyhez intézendő egyoldalú jognyilatkozatra nézve áll, és hivatva van az ilyen jognyilatkozatokat megkönnyíteni oly esetben, midőn azok megtételének a másik fél személyében fekvő akadálya van. Az egyik az, hogy a felmondó nyilatkozat vagy más ily egyoldalú jognyilatkozat a nyilatkozattevő javára hatályos, ha az, akihez intézve van, a szóbeli nyilatkozatnak tudomására jutását vagy az írásbelinek hozzá érkezését szándékosan meghiúsítja (851, §. és 854. 1. bek.). A másik fél dolusa indokolttá teszi, hogy ily esetben, mikor a nyilatkozattevő a maga részéről mindent megtett, ami nyilatkozatának perfectiójához szükséges, és egyedül a másik félen múlt, hogy az célt nem ért, a jognyilatkozat a nyilatkozattevő javára perfectnek tekintessék. A másik szabály lehetővé teszi, hogy oly esetben, mikor a nyilatkozattevő vétlenül nem tudja, hogy nyilatkozatát kihez kell intéznie (pl. mert a másik szerződő fél meghalt ós örökösei ismeretlenek), vagy hogy az a személy, akihez intéznie kell, hol tartózkodik, vagy amikor ez a személy szerződőképtelen vagy múló elmeza,var vagy öntudatlanság állapotában van ós 7*
