Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

46 830—835. §. ság megállapítva; a Tj., tehát fennálló jogunkkal (v. ö. K. T. 273. §-a) megegyezően kimondja, hogy további kártérítés követelése kétség esetében nincs kizárva (829. §.). Azon közgazdasági veszélyekkel szemben, amelyekkel a szerződési bírságok terén a korlátlan szerződési szabadság járna, a Tj. a megfelelő korrektivumokról gondoskodik. Minthogy fennálló jogunknak az a tétele, hogy bizonyos maximumot meghaladó kamat bírói úton nem érvényesíthető, fenn van tartva (880. §.3. bek.), ezzel kapcsolatosan ki kellett mondani, hogy pénztartozás nem pontos fizetése esetére kötelezett bírságot bírói úton nem lehet nagyobb összeg erejóig érvényesíteni, mint amennyit a bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamat a késedelem idejére számítva kitesz; mert különben a törvényes kamatmaximumot szerződési bírság kikötése által meg lehetne kerülni (830. §.). Fennálló jogunkhoz csatlakozik a Tj. akkor is, mikor (ellentétben a K. T. 273. §-ával) megengedi a bíróságnak, hogy túlmagas bírságot az adós kérelmére méltányosság szerint mérsékeljen. A bíróságnak ez a joga, bár anomál jog, etikai, szociális és közgazdasági szempontból nem nélkülözhető. Minthogy a mérséklést az adósnak kell kérnie, az ő feladata kimutatni, hogy a bírság túlmagas. De az adósnak akkor sincs feltétlen joga a mérséklésre, ha ezt kimutatja; a mérséklési jog anomál természetének megfelelően a bíróság belátására van bízva, hogy helyét látja-e a mérséklésnek vagy sem. Nemcsak a hitelező vagyoni érdeke jön e tekintetben számba, hanem a teljesítés körül fennforgó minden egyéb jogosult érdeke is. A bíróságnak jogában ós kötelességében áll a subjectiv mozzanatokat is figyelembe venni, jelesül az erkölcsi hátrányt, amely a nemteljesítésből a hitelezőre háramol és az adóst terhelő vétkességnek kisebb vagy nagyobb fokát. A szándékos kötelességszegés legsúlyosabb eseteiben: ha az adós a hitelező megkárosítására vagy nyerészkedésre irányuló szándékkal szegte meg kötelezettségét, a Tj. a mérséklést teljesen kizárja, mert aki ily szándékból szegte meg kötelezettségét, az nem érdemli meg, hogy a törvény őt saját cselekményeinek következményeitől megóvja. A mérséklés követelhetésének joga közérdekből adatván meg az adósnak, arról le nem mondhat. Megszűnik azonban ebbeli joga, ha a bírságot önként lefizeti. A Tj. ebben a tényben megcáfolhatatlan bizonyítékát látja annak, hogy a bírság nem volt túlmagas (831. §.). Szintén közgazdasági érdeket tart szem előtt a Tj.-nak az a szabálya, hogy a bírság kikötése hatálytalan, ha bírói úton nem érvényesíthető követelés biztosítását célozza (832. §.). A törvény nem engedheti meg, hogy bírság kikötése által oly követeléseknek lehessen foganatot szerezni, amelyektől épen azért, mert közgazdasági szempontból hátrányosaknak tartja, a direct jogsegélyt megtagadja. III. A jogvesztés kikötése (lex commissoria, clausula cassatoria) abban az esetben, ha az adós nem teljesíti vagy nem kellően teljesíti kötelezettségét, a hitelező kezébe teszi le a döntést arra nézve, fel akarja-e bontani a szerződést vagy meg akar-e maradni a szerződés mellett. Kérdés lehet, hogy a hitelezőnek az a kijelentése, amellyel a szerződés felbontását kívánja, bontó feltétel hatályával bírjon-e, vagyis ipso jure a szerződéselőtti jogállapotot állítsa-e helyre, vagy csak az előbbi állapot helyreállításának kötelezettségét állapítsa-e meg a felekre nézve? A Tj. az utóbbi felfogást tartván a felek rendszerinti intentiójának ós a forgalom érdekeinek