Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
816-821. §. 43 is volna, hogy a kötelezett mulasztása miatt a szerződéstől elálljon; minthogy azonban az elállás megszüntetné a kedvezményezett jogát, amit rendelkezési jogának megszűnte után saját tetszésére bízni nem lehet, a Tj. az elállási jog gyakorlását rendszerint csak a kedvezményezett hozzájárulásával engedi meg neki, e nélkül pedig csak akkor, ha a kedvezményezett javára kikötött szolgáltatás csupán járuléka oly főkötelezettségnek, amelyet az adós az igéretvevo irányában köteles teljesíteni (820 §.). A kedvezményezettet magát, mint aki nem szerződő fél, az elállás joga természetesen nem illeti meg. Minthogy a kedvezményezett kizárólag a javára kötött szerződésből meríti jogát, e szerződés fogyatkozásainak az ő jogára is ki kell hatniok; az adós tehát a szerződésből folyó kifogásokat neki is ellenvetheti (816. §.). Ellenben mivel a kedvezményezett a szerződés alapján közvetlenül és nem az igéretvevo engedményeseként szerzi meg a jogot, oly kifogások, amelyek a kötelezettnek az igéretvevőhöz való egyéb jogviszonyából erednek, vele szemben fél nem hozhatók. »Kifogás« alatt a Tj. itt is, mint más helyeken, nemcsak a szoros értelemben vett exceptiókat, hanem mindazon ellenvetéseket érti, amelyek a kedvezményezett jogának fennállása ellen irányulnak, tehát a jog keletkezését megakadályozó és megszüntető tényekre való hivatkozást is. Nem szenved tehát kétséget, hogy az adós a szerződés semmisségére, megtámadás folytán való érvénytelenségére, vagy az igéretvevo rendelkezési joga alapján történt megszüntetésére vagy megváltoztatására a kedvezményezettel szemben is hivatkozhátik ; hogy továbbá, ha ellenérték fejében vállalta el a kötelezettséget, a kétoldalú szerződési viszonyából folyó kifogásokat (mint különösen az exceptio non adimpleti contractus-t) ennek is ellenvetheti. Egyes eltéréseket, amelyekkel a tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés miatti megtámadás szabályai a harmadik javára kötött szerződésre alkalmazandók, a Tj. külön kiemel (818., 819. §-ok). Összhangzásban azzal, ami a kifogásokra nézve áll, a Tj. azt rendeli, hogy az adós a szerződés alapján az igéretvevo ellen fennálló követelését a kedvezményezettnek is beszámíthatja, amennyiben a beszámítás egyéb előfeltételei fennforognak (817. §.). Hogy az igéretvevo elleni másnemű követeléseit nem számíthatja be a kedvezményezettnek, a beszámítás általános előfeltételeiből (1034. §.) és a kedvezményezett közvetlen jogszerzéséből önként következik. A connex ellenkövetelések beszámítását azonban a következetesség és a célszerűség egyaránt megköveteli, mert ha a törvény megengedi az adósnak, hogy connex ellenkövetelését a kedvezményezettnek járó szolgáltatás visszatartására használhassa fel (816. §.), akkor nem lehetne helyes okát adni annak, hogy miért ne használhassa ugyanazt a követelést beszámításra. A visszatartási jog gyakorlása oly esetben, mikor a szemben álló követelések egynemű szolgáltatásokra irányulnak, a dolog természete szerint beszámításba megy át. A kedvezményezett nem panaszkodhatik, ha a kikötött szolgáltatástól abból az okból, mert az igéretvevo nem teljesítette viszonos kötelezettségét, egészen elesik; annál kevésbbé panaszkodhatik tehát jogsérelemről akkor, ha a kötelezett beszámítja neki azt, amit ugyanazon szerződés alapján az igéretvevőtől még követelhet. Azt az előnyt, amelyet a szerződő felek a harmadiknak szántak, ez utóbbira reá erőszakolni nem lehet. A Tj. nem követeli ugyan meg, hogy a harmadik azt elfogadja, abból a feltevésből indulván ki, hogy megszerzése rendszerint meg fog felelni akaratának; de nyitva hagyja neki a visszautasítás lehetőségét, és pedig visszahatólag oly módon, hogy visszautasítás ese6*
