Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

44 822-825. §. tében a jog meg nem szerzettnek tekintetik. Hogy a visszautasítással a jog ismét az igóretvevő rendelkezése alá esik, az megfelel a dolog természetének. A visszautasítás azonban csak addig lehetséges, amíg a harmadik a jogot akár kifejezetten, akár hallgatólag el nem fogadta. Ennek megtörténte után már csak a megszerzett követelés elengedéséről lehet szó (821. §.). TIZEDIK FEJEZET. Szerződést megerősítő mellékkikötések. 822—836. §. I. T. 1040-1054. §.; Ind. III. k. 216-232. 1.; FőelSadm. VI. k. 173-190. [1. I. J. T. V. évi, 12661283. 1.]; II. T. 822-836. §. . E fejezetben a Tj. a foglalót, a szerződési bírságot (kötbért) és a jogvesztés kikötését szabályozza. I. A foglalóra vonatkozó szabályaiban (822 — 824. §-ok) a Tj. lényegileg a fennálló jogot követi (v. ö. a K. T. 276. és 277. §-aival). Áll ez különösen abban a tekintetben, hogy a foglalót a Tj. is, úgy mint a fennálló jog, kétség esetében csak a szerződés megkötése jeléül' tekinti, nem bánatpénznek; továbbá a foglaló betudását, visszaadását, elvesztését és kétszeres visszatérítését illető szabályokra nézve. Újítás a Tj.-ban az a rendelkezés, hogy ha a foglaló oly nagy, hogy elvesztése vagy kétszeres visszatérítése a vétkes felet túlságosan sújtaná : a szerződési bírságra nézve fennálló szabályok szerint e joghátrány bírói mérséklésének van helye (824 § 2. bek.). Igaz, hogy ott, ahol a foglaló a főkötelezettséghez viszonyítva aránytalan magas, a körülményekből többnyire kitűnik, hogy a felek szándóka valójában nem foglaló adására, hanem előlegezett részteljesítésre vagy szerződési bírságra irányult ; ugyanazok az okok azonban, amelyekből a törvény a szerződési bírsággal szemben bírói mérséklést enged, kívánatossá teszik, hogy a bíróságnak meglegyen ez a mérséklési joga olyankor is, mikor a körülmények a foglalónak ily átminősítésére alapot nem nyújtanak. II. Szerződési hírság alatt a Tj. azt a szerződéssel kikötött, akár pénzbeli, akár másnemű szolgáltatást érti, amelyet az adós arra az esetre, ha főkötelezettségét éppen nem vagy nem kellően, például nem a kikötött időben vagy helyen teljesíti, büntetésként igór a hitelezőnek. A Tj.-ban szabályozott bírságkötelem tehát, mint ebből kitűnik, járulékos természetű; hatálya fogalmilag azon főkötelezettség létezésétől függ, amelyhez csatlakozik. Ha ily főkötelezettség nem keletkezett (pl. mert az a jogügylet, amelyből származtatják, semmis vagy megtámadás folytán érvénytelenné vált) vagy ismét megszűnt, mielőtt a bírság lejárt, a bírság Ígérete tárgytalan. Az önálló bírságkötelem, midőn ugyanis valaki bírságot igér arra az esetre, ha valamely cselekményt vó^hezvisz vagy véghez nem visz, anélkül, hogy ama cselekmény abbanhagyására vagy véghezvitelére különben kötelezve volna, a szerződési bírság fogalma alá nem esik; csak a 825. és 831. §. szabályai vannak arra is kiterjesztve (834. §.). A szerződési bírság azon kettős funktiójánál fogva, amely szerint egyrészt az adóst kötelezettségének pontos teljesítésére sarkalja, másrészt arra az esetre, ha a kötelezettség mégis teljesítetlen marad, a hitelezőnek érdekében a kárként követelhető összeg minimumát előre meghatározza, a kötelmek