Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

42 813—815. §. Oly esetben azonban, mikor a hitelező rendelkezési jogát nem maga a szerződés zárja ki, a Tj. az adós javára, aki az igéretvevőnek a kedvezményezetthez való jogviszonyát és a közöttük végbe ment jogügyleteket rendszerint nem ismerheti, az igéretvevőnek oly jognyilatkozatait is hatályosaknak ismeri el, amelyeket a szerződésre vonatkozóan az adóssal szemben rendelkezési jog nélkül tesz, kivéve ha az adós a jognyilatkozat tételekor tudhatta, hogy az igéretvevőt rendelkezési jog nem illeti (815. §.). Az igéretvevő rendelkezési jogát a Tj. legszemélyesebb jognak tekinti; az le nem foglalható, ós hacsak a szerződés mást nem határoz, örökösére nem száll át (813. §.). A lefoglalhatatlanság megfelel fennálló jogunknak (1881 : LX. t.-c. 66. §. 1. bek.) és azon gyakorlati céloknak, amelyeknek a harmadik javára kötött szerződések szolgálnak. Az intézmény nem felelhetne meg annak á rendeltetésének, hogy a harmadikról való gondoskodás kényelmes ós biztos eszköze legyen, ha az igéretvevő hitelezői a kedvezményezettet a rendelkezési jog gyakorlása által az igéretvevő akarata ellenére is megfoszthatnák attól a jogi helyzettől, amelyet ez neki szerzett. Az igéretvevő hitelezői a kedvezményezettel szemben csak annyiban tarthatnak számot védelemre, amennyiben az igéretvevő azon szolgáltatások által, amelyeket a kedvezményezett részére teljesítendő szolgáltatás ellenértékeként a kötelezett kezéhez teljesített, őket megrövidítette. Ennyiben a megtámadási jogot nekik bizonyos előfeltételek mellett a kedvezményezettel szemben is meg kell adni, de sohasem nagyobb összeg erejéig, mint amennyit az igéretvevő a kötelezettnek teljesített szolgáltatásokra a saját vagyonából fordított; az esetleges többlethez, amelyet a kedvezményezett a kötelezettől az igéretvevő által kötött szerződés alapján ugyan, de nem az igéretvevő vagyonából kapott, az igéretvevő hitelezőinek nincs közük. A hitelezők eme megtámadási jogának szabályozása azonban a Tj. keretébe nem tartozik. Hogy az igéretvevő rendelkezési joga, hacsak a szerződós mást nem határoz, örökösére sem száll át; az szintén az intézmény céljában találja igazolását. Az igéretvevő sokszor épen halála esetére akarja a kedvezményezettet biztosítani ; ily esetben annak megengedése, hogy örököse, akinek egészen ellentétes érdeke lehet, rendelkezzék a kedvezményezett jogáról, legtöbbször az igéretvevő akaratának meghiúsítására vezetne. A Tj. álláspontjából önként következik, hogy amíg az igéretvevő rendelkezési joga fennáll, csak ő követelhet a kedvezményezett részére teljesítést vagy biztosítást (814. §. 1. bek.). Az igéretvevő rendelkezési jogának, megszűnte után a követelés a kedvezményezett saját rendelkezése alatt áll; mindazáltal azok a jogok, amelyek az igéretvevőt mint szerződő felét törvény szerint megilletik, ezzel még nem szűnnek meg, bár korlátozást szenvednek annyiban, amennyiben a kedvezményezett jogával meg nem férnek vagy a kedvezményezettet a jogával való szabad rendelkezésben akadályoznák. Az igéretvevő tehát, mint szerződő fél, azután is követelheti a kötelezettől a teljesítést, természetesen csak úgy, amint ki van kötve, t. i. a kedvezményezett kezéhez; e jognak azonban a már említett okból meg kell szűnnie, mihelyt a kedvezményezett, akár peren kívül, akár per útján, maga érvényesíti jogát (814. §. 2. bek.). Az igéretvevő továbbá az általános szabályokhoz képest nem teljesítés miatt kártérítést követelhet, de önként érthetőleg csak azon kár megtérítését, amelyet a nemteljesítés folytán önmaga, s nem azt, amelyet a kedvezményezett szenvedett és az előbbit is csak annyiban, amennyiben nem a kedvezményezett valamely rendelkezésében bírja alapját. Az általános szabályokhoz képest az igéretvevőnek az a joga