Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

775-778. §. 27 tiv illetőleg aránytalan nyereséget hajhászó ügyleteknél a másik fél legitim érdeke nem terjedhet tovább, mint hogy ellenfelének tévedése miatt ő ne szenvedjen kárt; erről pedig a 780. §. gondoskodik. A tévedés vétlensége (menthetősége) a Tj. szerint nem előfeltétele a megtámadási jognak; e kérdésnek csak a kártérítési kötelezettség szempontjából van jelentősége (lásd alább) A tévedésre vonatkozó szabályok megfelelően állanak, ha távirat útján tett szerződési nyilatkozat lényegesen elferdítve érkezik a címzetthez (775. ÍJ. 1. bekezd). A nyilatkozat ily esetben úgy válik hatályossá, amint megérkezett, még ha a címzettnek kézbesített távirat tartalma nem felelismega feladott távirat tartalmának. Itt is, mint a tévedés kérdésében, a forgalom biztonságának érdeke volt a Tj.-ra nézve a döntő szempont. A másik íól nem tudhatja, liogy hogyan szól a távirdahivatalnak továbbítás végett átadott nyilatkozat szövege; ő csak ahhoz tarthatja magát, ami a kapott táviratban áll. A nyilatkozatnak ezen tan almáért tehát a nyilatkozat küldőjének épúgy helyt kell állania, mintha személyesen tett nyilatkozatát ő maga -— nyelvbotlás vagy íráshiba folytán — elvétette volna. Csak azon előfeltételek fennforgása esetében, amelyek mellett az utóbbit megtámadhatná, fogja a távírda által elferdített nyilatkozatát is megtámadhatni. A megtámadást azonban meg kell neki könnyíteni, ha a távirati közlést a másik fél kívánta vagy ha arra egyébként ez adott okot A Tj. kimondja, hogy ebben 'az esetben a másikat úgy kell tekinteni, mint aki a tévedést okozta, aminek a 774. ^. 1. bekezdése értelmében az a jelentősége, hogy a nyilatkozat megtámadható arra való tekintet nélkül, hogy elferdített voltát a másik fél felismerhette-e vagy sem. A távirat elferdítése esetére felállított szabály szóbeli üzenet elferdítése esetére csak azon feltétel alatt van kiterjesztve, ha a nyilatkozattevő a másik felet arról biztosította, hogy az üzenetvivő szavában megbízhatik. A szóbeli üzenet szándékos vagy akaratlan elferdítésének veszélye oly közelfekvő, hogy aki anélkül, hogy külön biztosítást kapott volna, ilyen üzenetre épít, legalább is oly gondatlanul jár el, mint aki jognyilatkozatát ily úton küldi. A Tj tehát megkönnyíti a nyilatkozat küldőjének helyzetét azáltal, hogy a jognyilatkozatnak az ü/.enetvivőtől való elferdítése eseteben annak lényeges tévedés miatti megtámadását a 774. ?. 1. bekezdésében meghatározott további előfeltételek nélkül engedi meg (775. §. 2. bek.). A tévedés miatti megtámadás hatályát a Tj. épúgy korlátozza, mint ahogy az utólag kitűnő disensusnak szerződésbontó hatálya a 770. §. 1. bekezdésében korlátozva van; kimondja ugyanis, hogy ha a másik fél a megtámadás megtörténte után azonnal kijelenti a tévedőnek, hogy a szerződésnek általa feltett tartalmához hozzájárul, a tévedő a szerződést ily értelemben állani köteles (776. §.). A rendelkezés ratioja mindkét esetben azonos. A 774—776. §-ok az egyoldalú tévedést tartják szem előtt. Ha valamely körülmény iránt mindkét fél tévedett, vagyis ha mindketten ugyanazon téves feltevésben kötötték meg a szerződést, akkor a felek felteendő szándékának az fog leginkább megfelelni, ha a feltett körülmény ellenkezőjét a szerződés hallgatólag kikötött bontó feltételének tekintjük (777. .§.). 4. A csalárd megtévesztés és a jogellenes fenyegeiós is alapul szolgál arra. hogy'az a fél, akit a másik ezen úton bírt rá a szerződés megkötésére, sz rződósi nyilatkozatát megtámadhassa (778. §. 1. bek.). A megtámadásnak az előbbi alapon helye van tekintet nélkül arra, hogy az előidézett tévedés menthető és a 774. § szempontjából lényeges volt-e. az utóbbi alapon tekintet nélkül arra, hogy a fenyegetés alapos félelmet idézhetett-e elő: elég, ha 4*